„Észak-Amerika egyik természeti jelképe, a széles ívben dübörgő Niagara-vízesés a leghidegebb téli időszakokban elcsendesedik. Az 50 m magas vízfüggöny nagy része megfagyhat, és a Niagara folyó vize ilyenkor a fagyott, külső jégfüggöny mögött áramlik le a lépcsőn. Ám már az is megtörtént, hogy teljesen leállt a vízesés. Igaz, csak 3 napra.
Amikor télen befagy a vízesés, valójában csak a felszínen alakul ki jégpáncél. A Niagara folyó a nagy tereplépcső alatt és fölött szintúgy jégbe dermedhet, ám ettől még nem szűnik meg a jégburok alatt az Erie-tóból az Ontario-tóba tartó vízáramlás. Az összetöredezett, összetorlódott jégtáblák látványa és a fagyott vízesés-külső azonban egészen más - rideg-mozdulatlan - hangulatot áraszt, mint a normális állapot messze dübörgő zuhatagja és a magasra gomolygó vízpárája. Ám a Niagara még ekkor sem halott. A vízáramlás – a feljegyzett elmúlt évszázadokban – eddig csak egyszer szünetelt: ekkor a Niagara (folyó és vízesés) valóban kiszáradt. 1848 március 29. és 31 között csend ült a Lópatkó környékére.”