„Az 1279. évi királyi privilégiumok (keresztségi kiváltságlevél) és az 1745. évi Redemptiót lehetővé tevő királynői akarat között eltelt közel 500 évben a kunok és jászok jogállása többször változott. Kezdetben, az első két évszázadban bővültek jogaik, a XV. század végétől azonban az uralkodók igyekeztek őket a jobbágyi (colonus) státusúakhoz hasonlóan állandó adófizetésre kötelezni.
Jogaik, kiváltságaik változása így korrelált az érdekérvényesítő erejük változásával, az pedig a mindenkori katonai potenciáljukkal, s azzal, hogy miként változott a hadügyi szervezet a Magyar Királyságban, mennyire illeszkedtek abba. Társadalmi helyzetük rosszabbodása (azaz az adózás állandósulása) katonai szerepük csökkenését kísérte. A korábban elnyert, kiérdemelt jogokat, kiváltságokat az uralkodók ugyan vissza nem vették, olykor-olykor megerősítették, s időszakonként ki is bővítették. Az adózás kérdése a XV. sz. végétől azonban állandósult.”