"A török megszállás alatt lévő Magyar Királyság végvidékein a XVI-XVII. században mindennaposak voltak a zsákmányszerző portyák, mind a magyar, mind a török fél részéről. Ilyenkor meglepetésszerűen támadtak rá egy-egy katonai alakulatra, utánpótlást szállító egységre, kereskedőkre, vagy egyszerűen a falvak ártatlan lakosaira. Az ember maga is zsákmány volt, akiért vagyoni és társadalmi helyzetétől függő váltságdíjat igyekeztek kicsikarni, vagy egyszerűen eladták rabszolgának. Ez utóbbi üzletág igencsak prosperált a XVII. században.
Egy-egy fogoly értékét komoly kutatómunkával mérték fel: ha a portyázónak szerencséje volt, ismert főember akadt a kezére, míg más esetben kémakciókat indítottak kilétének tisztázására, de az sem volt ritka, hogy testi és lelki kényszerrel szedték ki belőle valós társadalmi állását. Ezt követően véres alku kezdődött, a fogoly természetesen lefelé, míg a fogvatartó felfelé igyekezett srófolni a váltságdíj összegét."