Rab Gusztáv a századelőn lélektani művei révén lett ismert, időnként a "magyar Flaubert"-ként is emlegették. A Rohoska József néven született írót Osvát Ernő fedezte fel a húszas évek elején. Az akkor még joghallgató sárospataki diák első műve a Nyugatban jelent meg 1923-ban Mocsárláz címmel. Egyetemi tanulmányait félbehagyva hamarosan a Világ és az Est-lapok munkatársa lett. 

"Leghíresebb regénye az 1938-ban megjelent, Mentont ajánlanám című, amelyet szellemisége és a korra jellemző, szerelmi történetre felfűzött narrációja miatt gyakran hasonlítottak Szerb Antal Utas és holdvilág vagy Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című kötetéhez”

A szerző 1939-ben a Pest című kormánylapnál lett vezércikkíró, később a politikai rovat vezetője. A Pesti Naplóban publikálta Hitlert bíráló riportsorozatát is, aminek a következtében 1944-ben németellenes magatartása miatt letartóztatták. 1945-ig kilenc regénye jelent meg, mindegyik jelentős sikert aratott a kritikusok és az olvasók körében. Szovjet megszállást követően megvádolták, hogy Belvedere című regénye egyes részletei irredenták lennének, eltiltották hivatásától. 1949-től 1956-ig a Keleti-főcsatorna építésénél dolgozott földmérőként. 1958-ban egy franciaországi utazásáról nem tért haza. Párizsban az Amerika Hangja rádióadó munkatársa lett. Az emigrációban riportokat, elbeszéléseket, regényeket írt és publikált az Irodalmi Újságban. Magyarul írt regényei először francia, majd főként angol és német nyelven jelentek meg. Különösen Sabaria című könyvét méltatták a külföldi kritikusok.

Rab Gusztáv 1963-ban halt meg Dreux városában, a helyi redemptorista kolostorban, a városban is temették el. Iratai a dreux-i kolostor felszámolása után a rend közvetítésével jutottak a Párizsi Magyar Intézetbe. A kéziratok, feljegyzések és a levelezés a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményét fogja gazdagítani.

(MTI pmg \ kvk \ krp \ pdm)