Százhatvan éve, 1852. április 23-án született báró Mednyánszky László festő, a kritikai realizmus magyar képviselője. Az egyik legrégibb felvidéki főnemesi család sarjaként a Vág menti Beckón (ma Beckov, Szlovákia) született. Tanulmányait a zürichi Műszaki egyetemen kezdte 1870-ben, de két évvel később már a müncheni Képzőművészeti Akadémia növendéke volt, sőt Párizsban is képezte magát. Bár tanárai az akadémikus stílus hívei voltak, Mednyánszkyra Jean-Francois Millet, de főleg Jean-Baptiste Camille Corot festészete hatott. Rövid ideig a Párizs közeli Barbizonban is élt. Tanulmányai befejezése után hazatért Beckóra, ezután felváltva dolgozott Magyarországon, illetve Bécsben.
Ködös, párás hangulatú tájképein a Felvidéket, a Kárpátok hegycsúcsait és az Alföldet örökítette meg. 1877-ben ő kezdeményezte a szolnoki Művésztelep létrehozását. 1889-től három évig ismét Párizsban élt, ekkori vásznain érezhető az impresszionizmus hatása (Ködös táj, úttal), míg későbbi műveinek hangvétele már a miszticizmushoz közelített. 1897-ben festményeiből a párizsi Georges Petit galériában gyűjteményes kiállítást rendeztek, amelyet a sajtó nagy elismeréssel fogadott.
A századfordulón érdeklődése a figurális ábrázolás felé fordult. Megrázó erejű portréin a társadalom számkivetettjeit örökítette meg (Csavargófej, Öreg és fiatal csavargó), emberábrázolása nemritkán rembrandti mélységű (Shylock). 1900-ban Galíciában, majd az Adriai-tenger vidékén dolgozott, ebben az időszakban festett képeit ismét sötét árnyalatok és sűrű fény-árnyék hangulatok jellemzik, a kor ellentmondásos világát érzékeltetik. Arcképein nincs táji háttér, tájképein csak elvétve akad emberalak.
Az első világháború alatt hadi rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát, Dél-Tirolt. Háborús képein a megrázó emberi tragikum festője, a háború értelmetlenségét bemutatva kegyetlen, embertelen világot ábrázolt, expresszív stílusban (Szerbiában, Elesett orosz katona). Ekkor már - jóllehet gazdag földbirtokosként kezdte - egzisztenciális helyzete fokozatosan romlott, ami pénze volt, azt a szegények között osztotta szét. Csavargó, nyugtalan életmódját saját neméhez való vonzódása is motiválta (képein is csak elvétve jelennek meg nők, portréi kizárólag férfiakat ábrázolnak). Ebben az időben készült naplójegyzetei humánus gondolkodásról vallanak, panteista világszemléletére a buddhizmus hatott.
Mednyánszky László 1919. április 17-én halt meg Bécsben. A festőt, akit a szlovák művészettörténet is magáénak vall, 1966-ban Budapesten temették újra. Élete folyamán számos kitüntetésben, elismerésben részesült: három ízben társulati díjat, Hegyi táj című képéért pedig 1898-ban állami aranyérmet kapott.
Legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, ahol 2003-ban addig nem látott méretű kiállítást rendeztek itthoni és szlovákiai gyűjteményekben található festményeiből és grafikáiból. A tárlatnak 180 ezernél több látogatója volt. Tavaly a Virág Judit Galériában állították ki 121 legszebb képét: az anyag nagy hazai és külföldi közintézményektől és jelentős magángyűjteményekből származott.
(MTI dvt \ krp)