Öreg, magyar szívéhez oly közel volt

Október ősze Margit szigetén,

Szemérmes fényű, fátylas, enyhe mennybolt,

Melyen a felhő kedves jövevény.

Öreg karosszék lett a réve néki,

Békés, dalos rév, hol ütemre megy

A búcsúzó idő, mely visszakéri

Az életet, mely hajszálon remeg.

S elszunnyadóban, hűvös délutánon,

Míg gémberedő ujja a gitáron,

Elébe toppan Toldi és Piroska:

Húnyt ifjúsága és hantolt szerelme,

Az édes és bús vágyak zöngedelme

S lassan lejár a hamvas homokóra.