Czóbel Béla portréfestészetét mutatja be Arc és lélek címmel több mint húsz festményen, grafikákon és a művész személyes tárgyain keresztül a Balassi Intézet galériájának péntektől látható kiállítása.
Cseri Miklós Czóbelt méltatva emlékeztetett arra, hogy képei a 2013 végén a párizsi Musée d'Orsay Allegro Barbaro című magyar kiállításának is fontos részét képezték. "Éljék át Czóbel mágikus hatását, nézzenek modelljei arcába, (...) és közben keressék és lássák meg önnön képmásukat is - fogalmazott megnyitó beszédében. Hammerstein Judit köszöntőjében hangsúlyozta, hogy szeretnék megmutatni: a Somlói úti épületben nemcsak a külföldi magyar intézetek ügyeit menedzselik, nemcsak magyarnyelv-órákat tartanak, hanem saját programokat kínálva szeretnének bekapcsolódni a főváros kulturális életébe is. Mint emlékeztetett, az elmúlt években az intézetbe látogatók többek között Kinszki Imre fotográfiáival, Kubinyi Anna textiljeivel és Szőnyi István festményeivel találkozhattak. Kratochwill Mimi művészettörténész elmondása szerint a kiállítás szervezői impozáns anyagot válogattak össze. Noha ebben csak portrék szerepelnek, a tárlat éppen így mutatja be, micsoda hallatlan lélekábrázoló erővel készítette portréit Czóbel Béla. A portrék mellett ráadásul remek ismertető szövegek olvashatók, amelyek bevezetnek a művek történetébe - hívta fel a figyelmet.
A Balassi Intézet tárlata először vállalkozik arra, hogy Czóbel Bélát elsősorban portréfestőként mutassa be, zömében a művész hagyatékának jelentős részét őrző szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményéből válogatott festményeken és grafikákon, valamint egy magántulajdonban őrzött remekművén keresztül. A huszadik századi magyar festészet egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert alkotója, Czóbel Béla művészetében az arckép mindvégig az egyik legkedveltebb műfaj maradt. Reprezentatívabb jellegű portréival az arc formájának karakteres megragadása mellett a modell egyéniségének és a társadalmi helyzetéből fakadó magatartásának az iróniát sem nélkülöző középpontba állításával Czóbel az ábrázolt személyről alkotott véleményét is kifejezésre juttatta. Intimebb hangulatú kompozícióit a fizikai valóság mögött megbúvó személyiségnek a megfigyelésével alkotta. Nagybányai, párizsi, hollandiai, berlini és végül szentendrei korszakában rendszeresen készített portrékat barátairól, ismerőseiről, szeretett modelljeiről, miközben az életmű stílusváltozásai is nyomot hagytak alkotásain.
Czóbel Béla korai alkotói periódusától kezdve foglalkozott nagyméretű akvarellekkel, amelyeknél kihasználta a gyorsan száradó anyag lehetőségeit: szélesen és lendületesen fedve be a felületet születtek meg a karaktert erőteljesen megragadó, expresszív hatású portréi. Grafikai munkásságában az egyik legérdekesebb műtárgycsoportot a húszas évek első felére datálható, a berlini időszakhoz tartozó litográfiák és rézkarcok képviselik, amelyek az akkoriban megjelenő számos grafikai mappa közül az egyik legjelentősebb, a Paul Westheim által szerkesztett Die Schaffenden (A teremtők) című albumban jelentek meg. A litográfiák között található ismert személyekről, mint a példaképnek tartott Rippl-Rónai Józsefről, vagy egy jól sikerült festmény modelljének karakteres fejéről készült alkotások (Pipázó vadász). Külön csoportot képeznek azok a nagy, lendületes vonásokkal és szélesen felvitt, fekete árnyalatokkal ábrázolt mély érzelmeket sugárzó leány- és nőalakok, amelyeket Willi Wolfradt az elmagányosodás "szomorú képeinek" nevezett. Ezek a melankolikus arcképek már nem a modell erőteljes karakterizálását tartják szem előtt, hanem átmenetet képeznek egy líraibb, a belső szépséget feltáró ábrázolás felé. A Balassi Intézet Czóbel-tárlata május 3-ig tekinthető meg, a hét minden napján, díjmentesen.
(MTI)