Gombos Gyula száz éve 1913-ban született Temesváron, családjával 1925-ben költözött Budapestre. Korán feltűnt írásaival, 1936-ban Illyés Gyula Puszták népe című szociográfiai regényéről írt recenziót a Magyar Útban, számos további cikke, színház- és filmkritikája jelent meg. Magyar Élet című folyóiratnál 1939-ben lett segédszerkesztő, 1941-től szerkesztő, 1942 és 1944 között pedig a Magyar Út hetilap felelős szerkesztőjeként dolgozott. A II. világháború alatt részt vett a németek ellen irányuló ellenállásban, 1947-ben mégis letartóztatták az úgynevezett magyar közösségi összeesküvési per kapcsán, börtönbe került. 1948-ban, szabadulása után Svájcba emigrált, onnan 1950-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba.
Amerikában a Szabad Európa Rádió New Yorkban működő állomásánál dolgozott és 1950-ben már a magyar emigránsok Új Magyar Útját szerkesztette, az 1950-es évek az Új Látóhatár munkatársa lett. 1984-ben Párizsba települt, a rendszerváltáskor hazatért Magyarországra. Magyar nyelvű irodalmi tanulmányai, esszékötetei Münchenben és főként Amerikában jelentek meg. A kortárs magyar irodalomból leginkább Szabó Dezső és Németh László munkássága foglalkoztatta. Irodalmi tevékenységét 1993-ban Széchenyi-díjjal ismerték el. Gombos Gyula 2000-ben hunyt el Budapesten.
Gombos Gyula Széchenyi-díjas irodalomtörténészre, íróra, újságíróra, az emigrációban élő magyarság irodalmának egyik neves képviselőjére emlékeztek születésének 100. évfordulója alkalmából szerda este a Magyar Írószövetség székházában Budapesten.
Az estet megnyitó beszédében L. Simon László, író, költő sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a mai magyar köztudatban nincs eléggé jelen Gombos Gyula jelentős szellemi és tudományos munkássága. Kiemelte, hogy azok a problémák, amelyek Gombos Gyulát foglalkoztatták, a mai napig fennálló gondok. "Gondoljunk csak a nemzettudat, a határon túli magyarság és a harmadik út problémájára" - fogalmazott L. Simon László.
N. Pál József irodalomtörténész kiemelte, hogy Gombos Gyula kapcsán két dologra szoktak asszociálni: a népi mozgalomra és Szabó Dezsőre. Petrik Béla író szintén kiemelte, hogy Gombos Gyulát Szabó Dezső monográfiáján keresztül ismerte meg, mint fogalmazott, "az 1966-ban, a száműzetésben megjelent monográfia objektív helyzetbe állította a mai napig is szélsőségesen megítélt Szabó Dezső alakját".
M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet főigazgató-helyettese Gombos Gyula pályakezdését, közéleti szerepvállalást emelte ki, izgalmas keretbe helyezve azt az utat amelyen az író eljutott az egyik legnagyobb magyar gondolkodó rangjáig.
(MTI)