Az indoklás szerint az alkotó klasszicizáló világképű, etikai megalapozottságú, keresztény hagyományokat őrző költői-írói munkásságáért, irodalmi életpályája elismeréseként kapta meg a Kossuth-díjat.

"Sokat gondolkoztam a díj jelentőségéről. Az ember ugyanis szinte mindent mástól kap, nem tudok olyan dolgot mondani, amit én adtam saját magamnak" - vélekedett, hozzátéve, elsősorban hálát érez, amikor a Kossuth-díjra gondol. "Ezt a hálát nemcsak akkor érzem, amikor Kossuth-díjat kapok, hanem minden egyes pillanatban. Amikor a boltban vásárolok, és látom, hány ember munkája kellett ahhoz, hogy én egy zsemlét megehessek" - mutatott rá.

A költőnek heteken belül két könyve is megjelenik. A Magyar Napló adja ki több mint hetven új versét Sokan vagyok címmel. A kötetbe egy kiáltványt is beleszerkesztett Mentsük meg Zsófikát! címmel - emelte ki a költő, hozzátéve: a leukémiás kislányról szóló kiáltvánnyal szeretne országos mozgalmat indítani, hogy minden hónapban egy napot az adakozásnak szenteljenek az emberek, és így segítsék a betegek gyógyulását. 

A verseskötetet egy "esztétikai-misztikus", de egyszerű nyelven megfogalmazott esszégyűjtemény követi, amely a Bepillantás címet fogja viselni.

"Szenvedélynek tartom, amit csinálok. Ez az egyetlen dicséret, ami érhet" - jegyezte meg, hozzátéve, mivel nagyon szeret olvasni, "tapadnak rá" a gondolatok. "Olyan ez a folyamat, mint egy darálógép. Feldolgozom az olvasottakat, és valami eredetit próbálok visszaadni" - fogalmazott, hozzátéve, nagyon kevés műalkotásról mondható el a 17. század óta, hogy teljesen eredetinek minősül. "A fene sem tudja már, mi eredeti. Nagy homályban tapogatózunk" - vélekedett.

Vasadi Péter arról is beszélt, hogy számára sosem volt fontos a pénz, a gazdagság vagy a tárgyi javak halmozása. Mint elárulta, nagyon tevékeny, legtöbbször dolgozik vagy társasági életet él, nem jut ideje televíziót nézni vagy internetezni. "Dolgozom vagy a családommal foglalkozom. Máskor meg kimegyek az udvarba beszélgetni a fákkal. Mert ilyen őrültségeim is vannak" - magyarázta, megemlítve, hogy az írás miatt még kedvenc előadója, Phil Collins koncertjét is kihagyta a rádióban. "Nem elvonultam, hanem bevonultam. Azt gondolom, így is minden fölkeresi az embert, aminek föl kell" - mondta életmódjáról.

Arra a kérdésre, hogy mennyire élte meg nehezen a késői költői indulást, azt felelte, hogy nem minden pofon haszontalan. "Nagyböjtre rendelt engem a megélt történelem, hiszen 48 éves koromban jelent meg az első kötetem. Viszont ha ez nem történik, akkor sok jót is elmulasztottam volna" - emlékezett, hozzátéve, hogy verseit legtöbbször azzal utasították el, hogy "klerikális reakciós". Megjegyezte: ő sosem tartotta magát reakciósnak és klerikálisnak sem. 

Vasadi Péter 1926. június 1-jén született Újpesten. Különböző szakmunkákat tanult, közben 1948-ban beiratkozott az ELTE magyar-német szakára, ahonnan elbocsátották, csakúgy, mint a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakáról, ráadásul az ország összes főiskolájáról kitiltották. Az ötvenes-hatvanas években egy közlekedési vállalatnál dolgozott, közben közgazdasági tanulmányokat folytatott, és 1970-ben elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját. 1967-től 1986-ig az Új Ember és a Vigília szerkesztője, újságírója volt.

Első verseivel 1971-ben tűnt fel A magunk kenyerén című antológiában. Transzcendens fogantatású költészete az irgalom, a szeretet, az emberség erélyeit kutatja. Több prózakötete is megjelent. 

1991-ben József Attila-díjat kapott, 2001-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, 2004-ben Arany János-díjjal, 2007-ben Alföld-díjjal tüntették ki. 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották.

(MTI pmg \ brr \ bsa \ pdm)