Kós Károly terveit, életének helyszíneit mutatja be képeslapokon az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) péntektől látható kamara-kiállítása.
A február 29-ig látogatható tárlaton felvonultatott képeslapokon a többi között Kós Károly életének a helyszíneit, az általa tervezett épületek rajzait, színdarabjainak plakátjait is megtekinthetik az érdeklődők. A kiállítás anyagát színesíti az Erdélyi Szépmíves Céh emblémája zománclapon, emellett láthatók a Kós Károly tervezte Wekerle-telep bélyegeinek emléklapjai, a fővárosi állatkert általa tervezett épületei bélyegeken, bélyegterveken és emléklapokon - ismertette a tárlat anyagát Szebeni Zsuzsanna kurátor.
További érdekességként jelenik meg a tárlaton Barna Elek korábban soha ki nem állított grafikája, melyen az alkotó Kós Károlyt és Bánffy Miklóst örökítette meg a Vígszínházi vendégjáték alkalmával.
Sárosi István képeslap-gyűjteményét Kós Katalin, a polihisztor unokája, a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Emlékház vezetője ajánlotta az OSZMI figyelmébe. A kurátor tájékoztatása szerint a "célirányosan válogatott gyűjteményt" kiegészítette színháztörténeti dokumentumokkal, mivel Kós Károly életműve a 20. század magyar színjátszását, az erdélyi "kék madár stílust" vizsgálva megkerülhetetlen.
A képeslapokon azok a helyek láthatók, melyek meghatározó élményt jelentettek Kós Károly életében és hatással voltak munkásságára. Emellett építészeti munkásságának jelentősebb alkotásait, egyes írótársaival és saját irodalmi munkásságával kapcsolatos lapokat is megtekinthet a közönség.
Kós Károly (1883-1977) építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus Temesváron született erdélyi szász családban. Nagyszebenben, Kolozsváron és a budapesti Műegyetemen végezte építészmérnöki tanulmányait. Még nem volt harminc éves, amikor a főváros őt és Zrumeczky Dezsőt bízta meg az új állatkert pavilonjainak megtervezésével, sztánai házát, a híres Varjúvárat 1910-ben építette.
Építészként a kalotaszegi és székely népi építészet felhasználásával sajátos stílust alakított ki. Tervezett templomokat, lakóházakat, restaurált középkori építményeket. Ő tervezte a többi között a kispesti Wekerle-telepet és két épületét a Főtéren, számos értékes tanulmányt tett közzé a magyar művészetről.
Jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar politikai élet megszervezésében, ő szerkesztette Benedek Elek Vasárnap című politikai lapját, 1924-ben megalapította meg az Erdélyi Szépmíves Céh elnevezésű könyvkiadót, ott volt 1926-ban az Erdélyi Helikon magalapításánál, 1931-44 között ő szerkesztette a folyóiratot. Kolozsvári otthona 1977. augusztus 25-én bekövetkezett haláláig az erdélyi magyar szellemi élet egyik központja volt, 1997-ben posztumusz megkapta a Magyar Örökség kitüntetést.
(MTI bse \ brr)