Amerikai lélektani realista mű és görög dráma, egy nagy szenvedély története: valaki olyasmire vágyik, ami tilos - Arthur Miller Pillantás a hídról című darabját szombaton mutatják be az Örkény Színházban.

Az évad első előadásaként láthatják a nézők a darabot, amely a görög tragédiákéhoz hasonló szépséggel ábrázolja a személyes sorsok igazságát és az elkerülhetetlen végzetet. 

Érdekes színműről van szó, amely amerikai lélektani realista darab és görög tragédia is egyben - mondta a drámát színpadra állító Mácsai Pál, hozzátéve: nagyon érdekelte, hogyan lehet kibontani a műből ezt az ősi réteget, ami azonban - mint megjegyezte - egy percig nem jelent unalmat, nagyon is izgalmas, lényegében krimiszerű történet ez.

A rendező rámutatott, hogy az előadás egy mindig mindenhol aktuális témát dolgoz fel: bemutatja, hogyan megy tönkre egy ember, aki hamis tudatban él, nem a valóságban, hanem saját mániáiban. Az ilyen típusú, görög tragédiákhoz hasonló darabokat aktualitás szempontjából talán úgy lehet felfogni, mintha zeneművek lennének - vélekedett Mácsai Pál, megjegyezve, hogy mondjuk Mozart zongoraversenyénél sem a közéleti, hanem az érzelmi érvényesség merül föl.

Hozzáfűzte, hogy a darab magánéleti és közösségen belüli tragédiát dolgoz fel. A történet szerint a törvénytisztelő életet élő dokkmunkás, rakodó, Eddie Carbone beleszeret valakibe, akibe tilos lenne beleszeretnie. Megváltozik, saját szenvedélye játékszerévé válik, tönkremegy, és környezetét is összesebzi.

Aki volt már szerelmes, volt már megoldhatatlan helyzetekben, annak ez a színdarab torokszorító mű, csakúgy, mint azoknak, akik láttak már olyan embert, aki saját érzelmeinek, képzelgéseinek foglya - jegyezte meg Mácsai Pál, hozzátéve, hogy miután nagy műről van szó, az itt látható bűnös ártatlan, igaza is van, meg nem is.

A rendező elárulta: elsősorban azért választotta a darabot, mert titokzatosnak érzi, és ezért vonzotta. De közrejátszott a választásban az is, hogy a társulat tagja Csuja Imre, aki az elmúlt évtizedek alatt fontos jellemszínésszé vált, habitusára, életkorára, művészi tudására nagyon illik a főszerep, Eddie Carbone alakja. A darab bemutatása mellett szólt az is, hogy az összes többi szerep is jól kiosztható az Örkény Színházban, és az, hogy pont olyan kamaradarab, amelyet ez a kicsi színpad jól visel - sorolta, hozzátéve: szempont az is, hogy a drámát - talán épp a főszerep sajátosságai miatt - régen játszották Budapesten.

Az Örkény előadásáról szólva úgy fogalmazott: olyan, mintha egy nagyon ismert zenedarabot áthangszerelne az ember, megváltozik, miközben ugyanaz a mű marad. A művet eredeti alakjában viszik színre - mondta Mácsai Pál, emlékeztetve arra, hogy előbb maga a szerző is egyfelvonásosnak írta, csak később bővítette kétfelvonásossá. Az eredeti verzió sodróbb, mert - amint Miller is írja - annyira sűrű és sebes a cselekmény, hogy nem lehet benne szünetet tartani.

Az Örkény színpadán megjelenik az az olasz közösség is, amelyben a történet játszódik. A sokaság a görög kórussal azonos funkciójú. Az előadás zenéje is egészen új, más: nincs benne amerikai zene például, olasz, német, valamint szárd ősi zenék hangzanak fel, a kórus énekel és zenél is a színpadon - emelte ki a rendező.

Az előadás főbb szerepeiben Csuja Imre mellett Für Anikót, Polgár Csabát, Debreczeny Csabát, Törőcsik Franciska egyetemi hallgatót és a társulat új tagját, Epres Attilát láthatják a nézők. A zene Matkó Tamás, a díszlet és a jelmez Izsák Lili munkája.