Pontosan 100 éve, 1911. szeptember 19-én született a St. Columb Minor nevezetű cornwalli falucskában. Apja iskolaigazgató volt Marlborough-ban, s Golding is itt végezte iskoláit. Az oxfordi Brasenose College-ban hallgatott angol irodalmat, s ezekben az években már maga is írogatott. 1934-ben jelent meg verseskötete, minden visszhang és elismerés nélkül. 1935-ben, a diploma megszerzése után egy kis wiltshire-i színház dramaturgja lett, de belekóstolt a színészetbe és a rendezésbe is. 1939-ben Salisbury-ben, a Bishop Wordsworth's Schoolban kapott tanári állást. 1940-ben bevonult a haditengerészethez, szolgált cirkálókon, rombolókon, aknaszedő hajón, szemtanúja volt a Bismarck német csatahajó elsüllyedésének, s 1944-ben részt vett a normandiai partraszállásban is. A háború után visszatért Salisbury-be tanítani, s itt is maradt egészen 1960-ig.
43 éves volt, mikor megjelent első regénye, A legyek ura, mellyel méltán tett szert világhírnévre. A különös történet fogadtatása azonban korántsem volt egyértelmű: a Faber and Faber kiadó lektora lesújtó véleménnyel volt a mű kéziratáról, vacaknak, unalmasnak és értelmetlennek mondta, abszurd és érdektelen fantáziálásnak tartotta. Amerikában viszont óriási sikert aratott a regény, mely egy lakatlan szigetre vetődött maroknyi angol iskolásfiú elvadulását, embertelen, barbár ösztöneinek felülkerekedését ábrázolja megrázó erővel. 1962-ben film is készült a regényből, a neves angol rendező, Peter Brook vitte vászonra a történetet.
A legyek ura után Golding szinte évente jelentkezett új regénnyel: 1955-ben írta meg a neandervölgyi korban játszódó Utódokat, 1959-ben a Szabadesést, mely egy német fogolytábor, egy börtön és egy idegszanatórium szorongató világát ábrázolja, 1960-ban a Ripacs Martint, mely egy sziklára sodort tengerész haláltusáját írja le. A hatvanas évektől kezdve visszavonult a tanítástól, csak az írásnak szentelte minden idejét, a modern ember háború utáni gondjait, tévelygéseit fogalmazta meg a klasszikus regény eszközeivel. 1967-ben megírta A piramis című regényét, majd tizenkét év hallgatás, a pihenés esztendei következtek. Megjelent ugyan novelláinak és válogatott esszéinek kötete, ám regénnyel csak 1979-ben jelentkezett újra. A látható sötétség korunk fájdalmas és sötét látomása, egy fiú története, aki szörnyű égési sérüléseket szenvedett a londoni német légitámadások során. Későbbi alkotásai között szerepel egy trilógia, a To the Ends of the Earth, melynek Beavatás című darabja Booker McConnell-díjat kapott. 1983-ban "regényeiért, melyekben mítosz és valóság ábrázolásával fejezi ki az emberi lét feltételeit napjainkban", megkapta az irodalmi Nobel-díjat, 1988-ban pedig lovaggá ütötték.
Utolsó éveiben teljes visszavonultságban élt feleségével és gyermekeivel cornwalli otthonában. Itt érte a halál 1993. június 19-én. Anglia utolsó klasszikus gondolkodású írója volt, nem érdekelték a friss történések, minden munkájában a végső emberi létkérdések foglalkoztatták, az emberi tettek értékét és következményeit, a gonoszság és fanatizmus gyökereit kutatta.
(mti,fotó:2.bp.blogspot.com)