Kereken ötven évvel a berlini fal építésének 1961. augusztus 13-án történt megkezdése után a történészek még mindig vitáznak arról, hogy kinek az ötlete volt a hírhedt építmény, amely 28 éven keresztül választotta el mesterségesen a mai német főváros keleti és nyugati felét.

Ulbricht fala vagy Hruscsov fala - teszik fel kutatók ma is a kérdést, arról vitázva, vajon az egykori keletnémet kommunista állampárt, az NSZEP akkori vezetőjének, Walter Ulbrichtnak vagy netán a volt SZKP néhai főtitkárának, Nyikita Szergejevics Hruscsovnak volt a legfőbb szerepe a 155 kilométeres, szögesdrótokkal megerősített fal létrehozásában. Ki, mikor és miért kezdeményezte annak felépítését? - igyekeznek kideríteni a történészek. Ők legfőképp abban értenek egyet: a teljes igazság csak akkor derülhet ki, ha az akkori időkből származó, még mindig titkosított szovjet katonai dokumentumok zárlatát feloldják.

A volt szovjet kommunista párvezető fia, Szergej Hruscsov a napokban azt nyilatkozta, hogy apja - aki 1953 és 1964 között állt a néhai SZKP élén - nem akarta a falat, annak felépítését azonban mégis engedélyezte. Szavai szerint mindez része volt Moszkva akkori, a tömbök egyenrangúságát célzó politikájának. A ma az Egyesült Államokban élő történész szerint a falat az egykori NDK akkori vezetője tervelte ki, de soha nem lett volna abban a helyzetben, hogy Moszkva engedélye nélkül belekezdjen a hírhedt építmény létrehozásába. Ulbricht elsősorban azzal érvelt: mindaddig nem képes stabilizálni a keletnémet gazdasági helyzetet, amíg a jól képzett emberek elmenekülnek az országból. A fal felépítésében a menekültáradat megfékezésének egyetlen lehetőségét látta, és Hruscsov - aki úgy ítélte meg, hogy az NDK-nak a keleti tömb kirakatává kell válnia a Nyugat felé - végül kénytelen-kelletlen beleegyezett ebbe.

Ulbricht falának nevezte a berlini falat egy csütörtöki interjúban az egyik legnevesebb hidegháború-kutató, az amerikai Hope Harrison. A George Washington egyetem oroszul és németül kiválóan beszélő professzora - aki 2001-től két éven keresztül az amerikai nemzetbiztonsági tanács munkatársa volt - "esküszik arra", hogy a berlini fal "német ügy" volt. A Die Welt című lapnak nyilatkozva Harrison annak a nézetnek adott hangot, hogy a fő felelősség egyértelműen Walter Ulbrichté. Ő volt az, aki a határlezárás gondolatát egyáltalán felvetette, és hosszú évek győzködésébe került, míg Hruscsovot és az SZKP több más vezetőjét rá tudta venni a keleti, illetve nyugati szektorokból álló, akkori Berlin mesterséges kettéválasztására.

Az amerikai történész szerint az általa kutatott keletnémet és szovjet aktákból kitűnt, hogy Ulbricht "hihetetlenül arrogánsan és öntudatosan" érvelt. Mindvégig azon a véleményen volt, hogy csakis a szektorhatár lezárása jelentheti a megoldást az akkori NDK-ból való tömeges menekülés problémájára. Walter Ulbricht mindenáron véget akart vetni a menekülthullámnak, mert az politikai hatalmát, végső soron pedig egzisztenciáját fenyegette. Harrison szerint az is egyértelművé vált, hogy az NSZEP vezetője jóval keményebb bel- és külpolitikai irányt követett, mint Hruscsov. 

Az amerikai egyetemi professzor elismerte, hogy a felelősség megoszlásának kérdésben nem mindenki vallja az ő véleményét. Ennek ellenére határozott álláspontja az, hogy Walter Ulbricht volt az, aki az egész kérdést napirendre tűzte, és ő volt az, aki éveken keresztül "korteskedett" a fal érdekében. "Ha azt kérdezik tőlem, hogy ki volt a hajtóerő a történtek mögött, egyértelmű válaszom az: Ulbricht és az NSZEP, de nem a szovjetek" - fogalmazott az amerikai történész.

Harrison arra a következtetésre jutott, hogy a keletnémet kommunista pártvezető már napokkal Sztálin halála után, 1953 márciusában felvetette a berlini szektorok elválasztásának gondolatát. Idézte az akkori szovjet külügyminisztert, Vjacseszlav Molotovot, aki egy belső utasításban a keletnémet kormány által javasolt "határbiztosítást" elfogadhatatlannak nevezte. Ulbricht azonban - mint a dokumentumokból kitűnt - szilárdan ragaszkodott elképzeléséhez. Az egykori keleti tömb pártvezetői előtt többször is azt hangoztatta, hogy az NDK egyetlen problémáját a "nyitott határok" jelentik. A szovjetek ezzel szemben azon a véleményen voltak, hogy a tömeges menekülés okát a belső keletnémet problémák - az NSZEP "sztálinista" belpolitikája - jelentik.

Hope Harrison szerint Hruscsov nem kedvelte Ulbrichtot, többször is bírálta őt, de hagyta, hogy hatalmon maradjon. Hruscsov számára ugyanis az NDK "a szocializmus kirakata" volt. És ez biztosította a politikai súlyt, a nagyobb játékteret az NSZEP vezetője számára.

Ulbricht számára az elsődleges cél mindig is a keletnémet kommunista párt hatalmának stabilizálása volt, míg Hruscsov elsősorban a tömbök egyensúlyára, illetve arra törekedett, hogy a Szovjetuniót az Egyesült Államokkal egyenrangú szuperhatalomként ismerjék el. A fal felépítésnek engedélyezése végső soron ennek a törekvésnek a része volt.

A történészek szerint nehéz megmondani, hogy a szovjet pártvezető végül mikor adta áldását a fal felépítéséhez, de a legtöbb vélemény szerint az valamikor 1961. július 4. és 20. között lehetett. Ezt követően az NDK-ban megkezdődtek a konkrét előkészületek. 

Megoszlanak a vélemények az akkori amerikai elnök, John F. Kennedy felelősségét illetően. A történészek többsége szerint Kennedy legalábbis nem nehezítette meg Hruscsov döntését a fal engedélyezésében. A berlini válsággal foglalkozó, 1961. július 25-i washingtoni beszédében az elnök csakis Nyugat-Berlinnel kapcsolatos feltételeit említette, és Kelet-Berlint nem említette. Több történész bírálta Kennedyt, amiért szerintük csak Nyugat-Berlinre, nem pedig az egész városra koncentrált.

A bonni hírszerzés figyelmeztetett a berlini fal építésére

Az eddigi ismeretekkel ellentétben a bonni hírszerzés állítólag már korábban figyelmeztette az akkori nyugatnémet kormányt, hogy a keletnémet kommunista vezetés egy Berlint kettéválasztó létesítmény építésére készül.

Minderről azok a mostanáig szigorúan titkos dokumentumok tanúskodnak, amelyeket a szövetségi hírszerzés  a hírhedt berlini fal - 1961. augusztus 13-án megkezdett építésének közelgő 50. évfordulója alkalmából - csütörtökön hozott nyilvánosságra.

Amennyiben a szóban forgó dokumentumokban foglaltak megfelelnek a valóságnak, az merőben új fényben világítja meg az öt évtizeddel ezelőtt történteket. Az akkori nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer, valamint Willy Brandt - aki abban az időben Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere volt - egyaránt azt állította, hogy a fal építéséről előzetesen semmifajta információja nem volt.

Egy felmérés szerint a berlini fiatalok kétharmada szinte semmit nem tud az egykori falról

A német fővárosban élő fiatalok kétharmada szinte semmit nem tud a hírhedt berlini falról - tűnt ki egy szerdán nyilvánosságra hozott berlini felmérésből.

A tekintélyes Forsa intézet annak kapcsán végezte a közvélemény-kutatást, hogy közeleg augusztus 13., a jelenlegi főváros keleti és nyugati részét 28 éven keresztül elválasztó fal megépítésének 50. évfordulója. Az évforduló kapcsán Berlinben nagyszabású megemlékezésekre kerül sor.

A felmérés szerint a 30 év alatti, de mindenekelőtt a rendszerváltás utáni berlini fiatalok csaknem 70 százaléka számára augusztus 13. semmit nem mond, jelentős részüknek fogalma sincs arról, hogy mi történt akkor.

A válaszok alapján szakértők számára  feltűnő, illetve elgondolkoztató volt az is: a berliniek mintegy 10 százaléka még mindig azon a véleményen van, hogy a fal építése "helyes lépés" volt. A szóban forgó 10 százalék úgy vélekedett, hogy csakis így lehetett megőrizni az egykori kommunista NDK stabilitását, illetve  megakadályozni azt, hogy a keletnémet szakemberek Nyugatra vándoroljanak át. 

A hírhedt berlini fal támogatói mindenekelőtt azok közül kerültek ki, akik annak idején Berlin keleti felében éltek. Meglehetősen nagy volt a "helyeslők aránya az egykori keletnémet kommunista utódpártot", a PDS-t is magában foglaló, reformkommunista Baloldal pártja  híveinek körében.

Ezzel egy időben vált ismertté, hogy a helyi törvényhozási választások előtt álló Mecklenburg-Elő-Pomerániában a Baloldal pártjának tartományi szervezete augusztus 13-ra tűzte ki kongresszusát. Ezen pedig olyan határozatot készül elfogadni, amely aberlini fal építését "kényszerű szükségszerűségként" kívánja megvédeni. 

Az egykori keletnémet hatóságok 1961. augusztus 13-án kezdtek hozzá a 155 kilométeres fal felépítéséhez. Annak fennállása alatt, 1961 augusztusa és 1989 novembere között mintegy 5000 embernek sikerült az NDK-ból Nyugat-Berlinbe szöknie, és körülbelül ugyanennyit fogtak el menekülés közben. Német kutatók, illetve történészek hivatalos adatai szerint a falnál 136 személy vesztette életét szökés közben, túlnyomó többségüket a keletnémet hatóságok lőtték agyon. 

A hírhedt határlétesítményt kitervelő, néhai keletnémet kommunista párt- és állami vezető, Walter Ulbricht 1961. június 15-én a világsajtó képviselői előtt még azt állította: az NDK-nak nem áll szándékában semmilyen falat emelni Berlinben.

A hírhedt berlini fal áldozataira emlékeztek 2011. augusztus 13-án is a német fővárosban és egész Németországban.

A megemlékezésre abból az alkalomból került sor, hogy az egykori keletnémet kommunista hatóságok pontosan 50 évvel ezelőtt, 1961 augusztus 13-án kezdtek hozzá a Berlin keleti és nyugati felét 28 éven keresztül mesterségesen elválasztó, mintegy 155 kilométer hosszúságú fal felépítéséhez.

Pontosan déli 12 órakor megállt az élet Berlinben és az egész országban. Az emberek egyperces csenddel emlékeztek az áldozatokra. Berlinben délben megszólaltak a harangok, és egy percre leálltak a buszok, a villamosok és a vonatok. 

Hivatalos adatok szerint az egykor NDK határőrei a falnál menekülés közben 136 személy életét oltották ki, egyes szervezetek azonban az áldozatok számát több mint ezerre teszik.

(MTI- kpl, kti, ksy, kszk)