Hétszázkilencven éve, 1221. augusztus 6-án hunyt el Bolognában Szent Domonkos prédikátor, a katolikus egyház egyik leghatékonyabb szerzetesrendje, a hitvédelemben élen járó Domonkos-rend megalapítója.
Domingo de Guzmán néven 1170 körül született a kasztíliai Caleruegában, jómódú családban. Teológiai tanulmányokat folytatott, a kasztíliai éhínség idején pénzzé tette könyveit, kéziratait, és a befolyt összeget szétosztotta a szegények között. 1196-ban szentelték pappá, később kanonok, majd perjel lett. III. Ince pápa 1206-ban Diego de Azevedo osmai püspökkel a dél-franciaországi katarok és albigensek térítésére küldte. Ők a korábbi, pompás ruhákba öltözött, hatalmukat fitogtató küldöttekkel szemben krisztusi szegénységben járták a vidéket, prédikáltak és vallási vitákat folytattak, életpéldájukkal akarták megtéríteni az eretnekeket.
Társának halála után Domonkos Prouille-ben házat alapított katolikus leányok nevelésére, amiből hamarosan zárda, az első domonkos apácakolostor lett. Amikor 1208-ban megindult az albigensek elleni keresztes háború, Domonkos egyik fő segítője lett a hadjárat katonai irányítójának, Simon de Monfort-nak. Ő vezette az eretnekek feletti bíráskodást: akik nem voltak hajlandók megtérni, azokat máglyahalálra ítélték, vagyonukat elkobozták. 1214-ben Toulouse polgárai három házat adományoztak Domonkosnak, majd a következő évben Fulco toulouse-i püspök őt és társait kinevezte egyházmegyei prédikátoroknak, és jóváhagyta prédikátorközösségüket.
Domonkos jelen volt a IV. lateráni zsinaton, amely úgy határozott, hogy újabb szerzetesrendet már nem lehet alapítani, új kolostor is csak úgy alakítható, ha létrehozói a már meglévő szerzetek regulái közül valamelyiket magukévá teszik. Domonkos a pápa szolgálatára ajánlotta fel magát és a prédikátorok megalakítani kívánt rendjét, amit III. Ince szívesen fogadott. A pápa azt tanácsolta neki, hogy válasszon a meglévő szerzetesi regulák közül, a püspöktől kérjen templomot, és megkapják jóváhagyását. Domonkos és társai az Ágoston-regula mellett döntöttek, 1216-ban megkapták a toulouse-i Szent Romanus templomot, és az év decemberében az új pápa, III. Honorius szentesítette a prédikáló- és koldulórendet. Ezzel megszületett az Ordo Fratrum Praedicatorum (rövidítve OP), azaz a Prédikátor Testvérek Rendje, közismert nevén a domonkosok szerzetesi közössége.
A következő évek a térítői tevékenység különböző vidékekre való kiterjesztése, a rend szervezeti egységeinek, konventjeinek és kolostorainak felállítása jegyében teltek. A Domonkos-rend 1220. májusi első bolognai generális káptalanja elfogadta a szervezet koldulórendi alkotmányát, amelynek értelmében a rendnek nem lehet ingatlanvagyona a konvent épületén és kertjén kívül, a felszentelt papok szerzetesi fogadalom szerint élnek, s teljesen a tanulásnak, a prédikálásnak és a lelkek mentésének szentelik magukat.
Rendjét szervezve Domonkos sokfelé megfordult, pápai megbízásokat teljesített, prédikált, térítette Észak-Itáliában a katar eretnekeket. Állandó székhelye Bologna volt, 1221. augusztus 6-án betegen itt érte a halál. 1234. július 3-án avatta szentté IX. Gergely pápa. Ünnepét augusztus 8-án tartja a katolikus egyház, ő a Dominikai Köztársaság és a csillagászok védőszentje.
(MTI dmi \ dvt \ ksb,képforrás:wikipedia)