"Az író éjszakai vonatúton, szerelmes éjszakán két menet közé iktatva, kánikulában, fürdőkádban ülve, vasalódeszkán is képes írni. Amíg tart az inspiráció, tart a lendület, amíg várják tőle" - mondta a hetven éve, 1941. augusztus 6-án született Simonffy András.
Simonffy-Tóth András néven Szegeden született, de családja nyakas, debreceni cíviscsalád volt. Érettségi után kirakatrendezőként dolgozott, majd az ELTE magyar-olasz szakát végezte el, közben 1964-68 között az Egyetemi Lapok munkatársa volt. Ezt követően két évig az Esti Hírlap munkatársa, később az Új Írásnál Ágh Istvánnal a versrovat vezetője, 1973-74-ben a Mozgó Világ főszerkesztője, egy hosszabb szabadfoglalkozású időszak után 1989-től az Életünk főmunkatársa, 1992-től a Hitel főszerkesztője volt.
Első kötete, az 1965-ben megjelent Lázadás reggelig az új nemzedéki közérzet irodalmi nyitánya volt, az Egy remek nap című elbeszélésgyűjteményét 1973-ban adták ki. Regényei közül az Idegen városban 1977-ben, A világnagy zsíroskenyér 1978-ban látott napvilágot. Legsikeresebb műve, a Kompország katonái című történelmi kollázsregény 1981-ben jelent meg. A könyvben nemcsak katonatiszt édesapjának állít emléket, hanem arról is vall, hogy csakis a múltat feldolgozva és vállalva, a nemes hagyományokat ápolva élhet az ember teljes életet.1990-ben megjelent Rozsda ősz című regényében az 1956-os élmények keverednek önéletrajzi elemekkel. A Várunk rám című válogatott novelláinak, elbeszéléseinek gyűjteménye is ebben az évben jelent meg.
A díjat adják, ha nem ugrasz el, eltalál - mondta. Valóban számos díjat tudhatott magáénak: 1974-ben és 1982-ben a József Attila-díjat,1981-ben a Magvető Könyvkiadó Nívódíját, 1986-ban a Gáll István-díjat, 1987-ben az Artisjus-díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és az Alkotóművészek Országos Egyesületének publicisztikai díját kapta meg.
Simonffyra és kisoroszi "dolgozószobájára" így emlékezett író barátja, Onagy Zoltán: "a nádason, bozótoson, zsombékoson belül néhány letaposott négyzetméter, apró, rosszul kikötözött sárga sátor, cölöpökre erősített deszkalapok asztal funkcióban, mellette beásott rudakon pad, az asztal bokamagasságban körbesarlózva... Egy sose látott márkájú, ötvenkilós írógép... viaszosvászonnal letakarva, benne a befűzött kéziratlap".
Életének utolsó éveit Dukán és Devecserben töltötte. 1995. december 16-án halt meg, a kisoroszi református temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála óta két leveleskönyve jelent meg, a Sándor Katához írott Itáliai levelek, és a Czigány Zoltán leveleskönyv, a Posta Dukába, s születésének 60. évfordulón napvilágot látott 1965 és 1977 között írt novelláinak gyűjteménye Zenélő gondola címmel.
(MTI - dam \ dvt \ brr,képforrás:csicsada.freeblog.hu/)