A művészet az életet jelenti, a műalkotásokban az élet nyilatkozik meg és ez az intuíción alapuló igazság nem esik egybe azzal, mely minden, nemcsak művész terméknél is alkotót, tehát életet tételez fel. A művészi, az különleges életet jelent és nem kell hozzáadnunk semmit, hogy jobban hangsúlyozzuk ; ez, a valódi műalkotásoknak kizárólagos tulajdonsága, ettől függ sajátos igazsága. A legegyszerűbb melódiában és a legcsodálatosabb aktban hasonlólag nyilatkozik meg az a kizárólagos élet, mely minden művészi termék veleje. És ilyen értelemben minden műalkotás szimbolikus, mert mindegyiknek legmélyebb, legvalódibb szimbolitása az élet. De ezt mi annyira velejárónak tartjuk, hogy szimbolitását külön észre sem vesszük, hanem méltán hozzuk összeköttetésbe a műalkotás lényegével. Igen, az élet nem egyedül csak a művészet szimbolitása, hanem annak lényege, több mint szimbolitás, mert ez mindenkor vele jár a műalkotással, ez sohasem kivételes állapot. Csakis az esetben foghatjuk fel a műalkotást, mint az élet különleges szimbólumát, ha ez egy magasabbrendű, egy erősebben hangsúlyozott életet akar kifejezni és ezek aztán a transzcendens műalkotások.

A művészet sohasem materialista, a művészet mindig hisz, nem ismeri igazában a halált, ezt is ki tudja fejezni, de nála a halál is tulajdonképpen'élet. Élete azután csak magasabb rendű, de ott is igazi élet; ikertestvére neki a vallás. E transzcendens művészet mindig szimbolikus, valami különlegest kell beléje foglalnunk, egy programot kell hangsúlyoznunk, mely már maga is oly leheletszerű, olyan nagyon művészi. A művészet belső határai nincsenek térhez kötve, élénkbe tudja állítani a transzcendens világot, mely szerinte olyan nyugodt, mint a tiszta szemléleti.

/képforrás:gorbetukorkep.blogspot.com/