fekete-fehér, francia film, 95 perc, 1960 

László Kovács, azaz Michel Poiccard egy kisstílű strici, aki a nőket állandóan meglopja, folyton autókat lovasít meg, és a szó minden értelmében egyik percről a másikra él. Egyik lopása alkalmával tűzharcba keveredik a redőrökkel, ezért menekülnie kell. Rohanása közben senkitől sem tudja a tartozásait behajtani, viszont találkozik egy különlegesen szép és kedves lánnyal, Patriciával...

A 25 éves, "szabad" férfi és a 20 éves, "egyetemista" lány románca tele van keserű, de mégis bájos fordulatokkal. Semmi sem történik, de alig győzünk figyelni, mert Godard telepakolta a filmet utalásokkal-kiegészítésekkel. Az International Herald Tribune - egy párizsi angol nyelvű napilap - szerepeltetése modellértékű: a Kifulladásig az amerikai pop tárgyaival (nagy autókkal, modern ruhákkal, kiegészítőkkel) és az akkor már felnőtt korú film noir hőseinek paródiájával (H. Bogart a vásznat kitöltő fényképen szerepel) kínál egy izgalmas, vérbeli francia filmet a nemzetközi közönségnek... 

Michel és Patricia a moziban Budd Boetticher Westbound című, azévi westernjét nézik (persze idegen versekkel a filme párbeszédeiben), ahol a szerető (a nő) szintén elárulja szerelmét... de még más filmeket is gazdagon idéz a Kifulldásig... Renoir, Picasso és Miró képeihez mérhetjük a hősöket és a fontos könyvek is előkerülnek... A reptéren adott sajtótájékoztatón a parvenü Parvulesco (román író? - a rendező Melville alakítja) Godard üzenetét mondja el, az újságírók legfőbb kérdésére (Mi az életcélja?) válaszul: "Halhatatlanná válni - és aztán meghalni." Godard maga egy besúgót alakít...

Az elkövetett bűn és a rá következő büntetés eljövetelére való várakozásban a szerelmet éppen csak tanulgató, és mindennapi (unalmas) környezetüket határozottan megtagadó fiatalok kalandjai izgalmas feszültséggel telítődnek. A kényszerű és kisszerű rohanás a nyüzsgő Párizsban, az ismerkedési és érvényesülési kísérletek, a csinos nők körüli forgolódások és a szerelem elnyerésének elszánt kísérletei mind-mind az Élet megismételhetetlenségére, a pergő percek elpocsékolásának tragikumára hívják fel a figyelmünket. A rendező kellemes (nem krimihez illő, inkább kedves, csiklandozó-városnézegető) zene mellett furcsa közelikkel kombinált képeslapokkal - Marseilles, majd Párizs kedves utcáival, hívogató bisztróival - szögezi a vászon elé nézőit.

A Kifulladásig a lázadó film prototípusa, az elmúlt ötven évben rendezők tízezreit indította el a pályájukon. Mára izgalmas-selymes kirakósjátékká simult, amit ha ezerszel megnézel, akkor se látod kétszer ugyanazt a filmet!

Meghívott előadók: Bárdos Csaba és Seres Sándor filmesztéták.