Ötszáz évet felölelő pénzérméket és egy Árpád-kori lakóházat is találtak, valamint a középkori Kecskemét egykori központjában álló toronyra vonatkozó új felfedezést is tettek a régészek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetének felújítását megelőző feltáráskor - közölte Fazekas András Kristóf régész. A Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa elmondta: a kecskeméti Kodály Intézet kolostorépületének a műemléki értékek megőrzésével történő belső felújítása miatt végeznek feltárást az épületen belül és egyben alatta is.
A régész emlékeztetett arra, hogy Kecskemét egykori birtokosa Zsigmond király felesége volt. Elképzelhető, hogy a mai Kéttemplom közben még a 15. században épült torony Borbála királyné vámszedőihez köthető, akik itt dolgoztak és őrizték a beszedett pénzt. A régészek ennek az építménynek találták most meg a földszintjét a Kodály Intézet alatt. Fazekas András Kristóf kiemelte: a torony belsejében 1974-ben Biczó Piroska régész egy 80 centiméter széles kutatóárokban egy ajtót talált, illetve jelentős mennyiségű feltöltést, ezért teljes joggal úgy gondolta, egy pincét fedezett fel. A mostani munkák során azonban a régészek három elfalazott ablakot találtak az ajtóval szemben. Így már bizonyossá vált, hogy az 1400-as években épült torony földszintjét fedezték fel.
A régész felidézte, a ferencesek az 1640-es években kapták meg a területet, ahova több, feltehetően faépületet építettek, de ez az épületegyüttes 1678-ban leégett. A most is álló barokk kori, négyzet alaprajzú kolostort a tűzvész után kezdték el építeni, beleásva a középkori Kecskemét városközpontjába. A Kéttemplom köz felől látható, toronyszerű kiugró rész viszont sokkal korábbi. A kulcslyukszerű lőrések alapján feltehetőleg még az 1400-as évek kezdetén építhették. Az intézet szobáinak mélyítése során ezt, az alapfalak között megmaradt magot tárják fel.
Az ásatáskor talált objektumok több korszakhoz köthetők. A szobák nagy részében sikerült felfedezni a 15-16. századi kemény, letaposott járószintet, amely az egykori padlószinttől másfél-kétméter mélységben húzódott. Ebbe a szintbe mélyedtek bele a középkori Kecskemét települési objektumai, úgy mint alapozási árkok, gödrök, cölöplyukak. Az 1500-as évekbeli szintek elbontásakor előkerültek az Árpád-kori Kecskemét nyomai is.
A régész régóta keresi Kecskemét belvárosában az Árpád-kori emlékeket. Biczó Piroskának az 1970-es években a Barátok temploma környékén ugyan sikerült kemencéket feltárnia, de most egy félig földbe mélyített, jelentős méretű lakóházat találtak, valamint további gödröket és cölöphelyeket, amelyekből egyértelműen Árpád-kori, az 1200-as évekre tehető kerámiák kerültek elő. Fazekas András szerint kuriózum továbbá az felfedezés is, hogy a barokk falakat egyértelműen a középkori eredetű, visszabontott kőfalakra építették, melyeknek a mostani kolostorépülethez hasonló volt a tájolásuk.
Az ásatások során több ezer állatcsontmaradvány, valamint jelentős mennyiségű, az 1400-as évektől egészen a 18. századig keltezhető kerámiatöredék is előkerült a föld mélyéből, köztük kályhacsempék, egy szinte sértetlen korsó, több külföldről behozott edény díszes darabjai és egy szintén Árpád-kori töredék.
A múzeum munkatársa arról is beszámolt, hogy már harminc felé közelít a pénzérmék száma is, amelyek korukat tekintve nagyjából ötszáz évet ölelnek fel. A legfiatalabb pénzérme Ferenc József uralkodásának idejéből származik, 1859-ből. A legidősebb pénz keletkezése pedig Zsigmond király korára, az 1300-as évek végére, az 1400-as évek elejére tehető, ezek váltópénzek, úgynevezett parvusok és quartingok voltak. Találtak azonban egy 17. századi nürnbergi zsetont vagy számolópénzt is, amelyet a kereskedők pénzhelyettesítőként használtak. A tervek szerint a régészek közel négy méter mélyre ásnak le, és a munkálatok várhatóan tavasszal fejeződnek be. Fazekas András Kristóf kiemelte, a Kodály Intézetben feltárt leletanyag számos információt nyújt a középkori Kecskemét történetéhez, illetve a város középkori topográfiájához.