Szombaton vesznek végső búcsút az életének 94. évében elhunyt Benkő Samu Széchenyi-díjas erdélyi művelődéstörténésztől a kolozsvári Házsongárdi temetőben.

Benkő Samu művelődéstörténész, esszéíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bolyai-kutatás kiemelkedő alakja, az Erdélyi Múzeum-Egyesület egykori elnöke december 21-én hunyt el.

Benkő Samut a kolozsvári Házsongárdi temetőben a református egyház szertartása szerint helyezik örök nyugalomra. Az elhunytat a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Benkő Samu a Román Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetének nyugalmazott főkutatója, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke volt. A magyar művelődéstörténet tanulságait példaként felmutató munkásságáért 1997-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.

Benkő Samu az erdélyi művelődéstörténet 18-19. századának kutatója volt, fontos szerepet játszott Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában. Több tanulmánya kapcsolódik Kemény Zsigmondhoz, közreadta naplóját, amelyet Árvay József fedezett fel a sepsiszentgyörgyi levéltárban.

Munkatársa volt az 1964-ben megjelent Istoria Romaniei (Románia történelme) III. kötetének (1964), egyik szerkesztője volt a Revolutia de la 1848-1849 din Transilvania című sorozatnak, 2008-ban Documenta neglecta címmel kiadta a fenti forrásközlésből politikai okokból kihagyott iratokat. Sajtó alá rendezte Szenczi Molnár Albert naplóját, II. Rákóczi Ferenc és Bolyai János vallomásait. Egyik szerkesztője volt a Kriterion Könyvkiadó Téka sorozatának.

A romániai rendszerváltás után 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesületben alelnöki, majd elnöki tisztséget viselt, 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának választották. Emellett a Kossuth Lajos Tudományegyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktora volt. Tagja volt a Valóság című folyóirat szerkesztőbizottságának és a Magyar Örökség díj Bírálóbizottságának, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt.