Pilinszky János negyven éve lappangó, keményfedeles füzete is előkerült a Pilinszky100 jubileumi irodalmi sorozat részeként, a Pilinszky János és Székesfehérvár kapcsolatát bemutató műsor felvételekor. Pilinszky János születésének 100. évfordulójára országos rendezvénysorozattal emlékezik a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Ügynökség és Juhász Anna irodalmár. A centenáriumi programsorozat központi eseménye, a Pilinszky100 fogalom/centenáriumi szószedet azt a kérdést járja körül, hogyan kell és miért érdemes ma Pilinszkyt olvasni.
A kéthetente jelentkező, húsz epizódra tervezett online irodalmi beszélgetéssorozatban Juhász Anna vendégül lát egy-egy írót, irodalomtörténészt, zenészt vagy színészt, akikkel felszínre hozzák Pilinszky költészetének személyes és jelenkori értelmezési lehetőségeit. A meghívott vendégek összegyűjtenek öt-öt szót vagy fogalmat, amelyek bekerülnek a jubileumi szószedetbe.
Juhász Anna első videós irodalmi útja forgatásakor csöngetett be Pilinszky utolsó, székesfehérvári lakásába. "Pár napja még azt hittem, csak városi felvételeket tudok majd készíteni a séta alkalmával. A székesfehérvári élő bejelentkezésünk után azonban megkeresett Bokros Judit újságíró, akinek édesanyja, Bokros Jánosné Pilinszky egykori főbérlője. Az is kiderült, hogy még ma is abban a lakásban lakik, amit egykor a költőnek kiadott. Jeleztem, hogy szívesen váltanék pár szót az édesanyjával".
Az április 24-i találkozóra készülve Bokros Jánosné egy addig sosem látott füzetet talált, tele feljegyzéssel, Pilinszky kézírásával. A füzetet senki nem látta korábban. Bokros Jánosné a műsorban elmesélte, hogy kétszer találkozott a költővel, egyszer 1980 nyarának végén, amikor Pilinszky János és felesége, Ingrid Ficheux megtekintették a panellakást. Meg is felelt számukra, ám Pilinszky végül egyedül költözött be.
Bár a költő sok támogató barátra talált a városban és a házban, mégis a világtól elzárkózva élt. Sok zenét hallgatott, amiről a füzet lapjai között található magnók, kazetták és műszaki tárgyak borítói is tanúskodnak - idézte fel az egykori főbérlő. A negyven évig lappangó füzetben jórészt zenei feljegyzések olvashatók, azoknak a zenéknek, zeneszerzőknek a listája, akiket Pilinszky hallgathatott, de vannak benne családi utalások, rövidebb és hosszabb bejegyzések is, valamint álmok leírásai. A füzet hamarosan a jogörököshöz, Kovács Péter művészettörténészhez, a költő unokaöcscéhez kerül, aki az eddig látottak alapján is megállapította, hogy a jegyzet egyértelműen Pilinszky kézírása.