Forinyák Géza egyike volt annak a mintegy ötszáz pesti egyetemistának, akik dacolva az önkényuralommal, 1860-ban megemlékezést szerveztek a 12 évvel korábbi események emlékére. A fiatalok a belvárosi plébániatemplomban, majd a ferences rendi templomban próbáltak meg gyászmisét mondatni a szabadságharc mártírjaiért, de mindkét helyen ellenállásba ütköztek. Végül a Kálvin téri református templomban tudták elénekelni a Himnuszt és a Szózatot. Innen a ferencvárosi temető felé indultak tovább, ám szuronyok állták az útjukat, ezért a megemlékezés hamarosan a mai Fiumei úti sírkertnél folytatódott, ahol a honvédek és Vörösmarty Mihály sírját akarták megkoszorúzni.

A tüntetőket a sírkertnél is katonák fogadták, akik tüzet nyitottak a tömegre. Többen megsebesültek, a legsúlyosabban Forinyák Géza, akinek a térdét találta el egy lövedék. A nagy vérveszteség következtében április 2-án belehalt sérülésébe. Temetését két nap múlva tartották, a neoabszolutizmus elleni néma demonstrációként csaknem ötvenezren vettek részt rajta.

Teljes körűen felújította Forinyák Géza joghallgató, március 15-e vértanúja Fiumei úti sírkertben található síremlékét a nemzeti ünnep alkalmából a Nemzeti Örökség Intézete.