Mohammad Raszulof iráni ellenzéki rendező Nincs gonosz című alkotása nyerte a legjobb filmnek járó Arany Medve díjat a 70. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon (Berlinale), az elismerést szombat este adták át a német fővárosban. A rendező nem tudott részt venni a világ legnagyobb filmes közönségfesztiváljának díjkiosztó gáláján, mert nem kapott utazási engedélyt hazája hatóságaitól. Az elismerést lánya, Baran Raszulof vette át. Az iráni-német-cseh koprodukcióban készült alkotás négy epizódból áll, központi témája az iráni jogrendben is szereplő és a perzsa államban nemzetközi összevetésben gyakran, évente több százszor alkalmazott halálbüntetés. A 150 perces film világpremierjét a Berlinalén tartották pénteken, az első kritikák felkavaró mesterműként jellemezték. Baran Raszulof a film producere, Kaveh Farnam társaságában vette át a díjat. Mint mondta, az édesapja hiánya és az elismerés együtt végletesen vegyes érzésekkel tölti el, egyszerre nagyon szomorú és nagyon boldog. Kaveh Farnam gyújtó hangú rövid beszédében kiemelte, hogy a falak nem tudják feltartóztatni az eszméket, a hitet és a szerelmet, és csak arra alkalmasak, hogy a diktatúrák körbezárják saját magukat. Az Arany Medve szobrocskát a magasba emelve hozzátette: "ez a kis barátunk nemsokára a hazámba utazik, és elmondja Mohammadnak, hogy nincs egyedül, Mohammad pedig megmutatja neki, hogy milyen sok békés és barátságos ember él Iránban". Mohammad Raszulof hatéves, majd fellebbezés után egy esztendőre csökkentett szabadságvesztést kapott, amiért a 2009-es elnökválasztás után részt vett a teheráni rezsim elleni tüntetéseken. A filmkészítéstől ugyan nem tiltották el, de munkáját igen nehéz körülmények között végzi, és alkotásait nem vetíthetik hazájában. A Berlinale fődíját tíz év alatt harmadszor nyerte el ellenzéki iráni rendező; 2011-ben Aszgar Farhadi kapta az Arany Medvét Nader és Simin - Egy elválás története című alkotásáért, 2015-ben pedig Dzsafár Panahi a Taxi Teheran című filmjéért.
A fesztivál új vezetése - Carlo Chatrian művészeti igazgató és Mariette Rissenbeek ügyvezető igazgató -, illetve az Oscar-díjas brit színész, Jeremy Irons vezette nemzetközi zsűri így tovább vitte az aktuális társadalmi és politikai kérdéseket tárgyaló filmekre nyitott szemleként számon tartott Berlinale évtizedes hagyományait. Ez számos további díjban is megmutatkozott. A zsűri nagydíját - egy Ezüst Medvét - például Eliza Hittman amerikai rendező kapta Soha ritkán néha mindig (Never Rarely Sometimes Always) című alkotásáért, amely egy 17 éves lány nem kívánt terhességéről szól, a legjobb rendezésért járó Ezüst Medvét pedig a dél-koreai Hong Sangoo vehette át A nő, aki futott (Domangchin yeoja)című filmjéért, amelynek főszereplője a férje üzleti útja révén első alkalommal próbálkozik az önálló élettel.
Az egykori fesztiváligazgató Alfred Bauerről elnevezett díjat az idén megszüntették, miután a Die Zeit című hetilap új adatokat tárt fel a névadónak a náci kultúrpolitikában betöltött - és a második világháború után elhallgatott - szerepéről. Helyette A 70. Berlinale különdíja néven osztottak ki egy Ezüst Medvét, amelyet Benoit Delépine és Gustave Kervern kapott az Előzmények törlése (Effacer l'historique) című szatírájukért, amely az internet, az okostelefon, és különösen a közösségi média használatáról szól. Az egyik társrendező, Benoit Delépine a díj átvétele után telefonját felemelve azt mondta: "minél több adathoz adunk hozzáférést ennek a készüléknek, annál kevesebb marad a fejünkben".
A legjobb női alakításért járó Ezüst Medvét Paula Beer német színésznő kapta az Undine című német alkotásban nyújtott alakításáért. A legjobb férfi színésznek járó Ezüst Medvével Elio Germanót, az El akartam rejtőzni (Voleva nascodermi) című olasz film főszereplőjét tüntették ki, aki a Berlinale másik olasz versenyfilmjében, a Rossz mesékben (Favolacce) is főszereplő. Ennek a filmnek a két társrendezője és társ-forgatókönyvírója, Fabio és Damiano D'Innocenzo a legjobb forgatókönyvért járó Ezüst Medvét vehette át.
A fő díjakat - az Arany Medvét és az Ezüst Medvéket - a nemzetközi zsűri tagjai adták át a több ezer meghívott vendég részvételével tartott gálán. Több esetben kiemelték, hogy a mezőny nagyon erős, és ezért ugyan nagyon nehéz volt a döntés, de biztosan nem hoztak rossz döntést. Jeremy Irons kiemelte, hogy igen-igen heves viták után ítélték oda az elismeréseket, "de a vetítővásznon megjelenő tengernyi tehetséget tekintve ennek így is kellett lennie".
A nagyjátékfilmes szekció mellett egy sor további szekcióban is kiosztottak díjakat. Átadták a többi között a rövidfilmes versenyprogram Audi Short Film Award nevű elismerését Adrien Merigeau francia rendezőnek Genius Loci című munkájáért. Az elsimerést Bucsi Réka nyújtotta át, aki Solar Walk című műve révén 2018-ban ugyanezt a díjat nyerte el, és az idén zsűritagként tért vissza a fesztiválra. Még pénteken adták át a fesztivál életműdíját, amellyel Helen Mirrent tüntették ki. Az orosz származású Oscar-díjas brit színésznő kiemelte: "úgy tekintek magamra, mint aki brit és egyben európai, és ez mindig így lesz, Brexit ide vagy oda". A Berlinale a cannes-i és a velencei mellett a legjelentősebb a vezető nemzetközi filmfesztiválok sorában, látogatóinak száma rendre félmillió körül van. Idei költségvetése 27,2 millió euró. A szemle a magyar filmművészet számára is fontos bemutatkozási fórum, fődíját, az Arany Medvét 2017-ben Enyedi Ildikó nyerte el Testről és lélekről című alkotásával.
*
A francia külvárosokban tapasztalható rendőri erőszakról készített Nyomorultak című alkotás, Ladj Ly első nagyjátékfilmje kapta meg a legjobb filmnek járó legjelentősebb francia elismerést, a César-díjat Párizsban. A cannes-i fesztiválon a zsűri díjával jutalmazott film Párizs egyik keleti elővárosában, Montfermeilben egy fekete bőrű kiskamasz sérelmére 2008-ban elkövetett rendőri túlkapás ügyét dolgozta fel. A film címe Victor Hugo világhírű regényére utal - A nyomorultak címűre -, amelynek egyik fontos helyszíne Montfermeil, ahol a XIX. században és jelenleg is a francia társadalom számkivetettjei élnek. Az alkotás - amely a francia mozikban bemutatott legsikeresebb filmként elnyerte a közönség César-díját is - az első játékfilm, amelyben a francia elővárosok összetett társadalmát a hazai nézők is teljes valóságában láthatják, virtuóz rendezésben. A kliséktől mentes film kiválóan érzékelteti, hogy a robbanásig feszült közegben a legkisebb incidens is zavargásokat és összetűzéseket idéz elő a helyiek és a rendőrök között, de nem foglal állást sem a rendőrök ellen, sem a bevándorlók védelmében. A egyik rendőrt alakító Alexis Manenti kapta meg egyébként a legígéretesebb színésznek járó César-díjat. "Büszke vagyok, hogy bemutattam a szülővárosomat, Montfermeilt. De nemcsak a külvárosban élők nyomorultak. A nyomor sajnos egyre több franciát sújt. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy mi a film üzenete. Egyszerű. A szegénység osztja meg a franciákat. Eljött az idő, hogy letegyük a fegyvert, hogy összefogjunk, hogy megmutassuk, mindannyian ugyanahhoz az országhoz tartozunk. Franciaország a hazánk, tegyük együtt nagy országgá! Nem a másik ember az ellenségünk, hanem a szegénység" - mondta a fődíj átvételekor a thriller 39 éves mali származású rendezője.
Roman Polanski Tiszt és kém - A Dreyfus-ügy című filmje is három Césart nyert el, a legjobb rendezésért, a legjobb adaptációért (Robert Harris D. című regényéből) és a legjobb jelmezért (Pascaline Chavanne), jóllehet a nemi erőszakkal vádolt rendező elismerése ellen feminista szerveztek mellett közéleti személyiségek is tiltakoztak. A 86 éves lengyel-francia rendező emiatt nem is ment el a díjkiosztóra. Polanski rendezői díjának bejelentésekor a teremben csend lett, többen felháborodva távoztak, köztük a francia filmvilág szexuális botrányainak jelképévé vált Adele Haenel színésznő is. Ő volt az első francia színésznő, aki a szexuális botrányok nyomán tavaly novemberben néven nevezte állítólagos zaklatóját, Christophe Ruggia francia filmrendezőt, akit azzal vádol, hogy 12 és 15 éves kora között rendszeresen zaklatta szexuálisan. Az interjú óriási visszhangot váltott ki a francia közéletben és elsősorban a filmes világban, Ruggia ellen azóta ügyészi eljárás indult, Polanskit - aki ellen az Egyesült Államokban a hetvenes évek óta elfogató parancs van érvényben egy kiskorú lány megerőszakolása miatt - pedig tavaly novemberben egy újabb nő vádolta meg azzal, hogy több mint negyven évvel ezelőtt megerőszakolta őt. A 45. César-díj gálaestjének helyszínéül szolgáló Salle Pleyel koncerttermet egyébként hermetikusan körbezárták a rendőrök, miután több tucat feminista már két órával az ünnepség kezdete előtt füstbombákkal a kezében próbált az épület közelébe jutni, miközben azt kiabálták, hogy "Erőszakoló Polanski, bűnös mozi, cinkos közönség!". Polanski csütörtökön jelentette be, hogy nem lesz jelen a díjkiosztón, mert az szerinte "nyilvános lincselésnek" ígérkezik, és szeretné megóvni a családját. A díjátadót egyébként filmjének teljes stábja bojkottálta. Franck Riester francia kulturális miniszter egy pénteki interjúban úgy vélte, hogy Polanski elismerése a legjobb rendezői díjjal "rossz jelkép lenne ahhoz a tudatra ébredéshez, amelyre mindannyiunknak szüksége van a szexuális erőszak elleni küzdelemben". Adele Haenel pedig előzetesen kijelentette, hogy a francia-lengyel filmrendező díjazása "az áldozatok szemen köpése lenne".
Három César-díjjal jutalmazta egyébként a francia filmakadémia 4700 tagja Nicolas Bedos Boldog idők című filmjét is: a rendező megkapta a legjobb forgatókönyvért járó szobrot, Fanny Ardant vehette át a legjobb női mellékszereplő díját, és ez a film kapta a legjobb díszletért (Stéphane Rozenbaum) járó elismerést is. A legjobb férfi alakítás díját Roschdy Zem kapta Arnaud Desplechin Kisváros, éjjel című thrillerében nyújtott alakításért. Az egyik legszegényebb francia városban, a belga határhoz közeli Roubaix-ban játszódó film egy megtörtént gyilkosság nyomozásának történetét dolgozza fel. A legjobb női alakításért járó szobrot Anais Demoustier vehette át Nicolas Parizernek az Alice et le Maire (Alice és a polgármester) című első filmjében nyújtott alakításáért. Az elsőfilmes César-díjat a Mounia Meddour rendezésében készült, Algériában játszódó Papicha érdemelte ki. A film főszerepét alakító Lyna Khoudri kapta meg a legígéretesebb színésznőnek járó díjat. A legjobb fényképezésért járó Césart a Portré a lángoló fiatal lányról című film operatőre, Claire Mathon vehette át. A legjobb férfi mellékszereplő díját Swann Arlaud kapta a papi pedofíliáról szóló Isten kegyelméből című filmben nyújtott alakításáért. A legjobb külföldi filmnek járó Césart a négy Oscar-díjjal jutalmazott Élősködők, Bong Dzsun Ho dél-koreai filmrendező alkotásának ítélte a francia filmszakma. Az Élősködők májusban elnyerte a cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát, azóta több ország filmszervezetének és a kritikusok több díját is megszerezte, köztük a Golden Globe-díjat és a brit filmakadémia díját is.