A part, ahonnan hajdan Crusoe

A könyörtelen óceánra nézett,

Míg horizontra szegezett szemét

A tengerrel testvér könny lepte el, -

Hol tüzet csiholt, kunyhót épített,

Vadakkal vívott, Péntekre talált:

A part benépesül.

Épülnek rajta roppant szállodák,

Indulnak felé percre pontosan

Menetrendszerű hajójáratok.

Hemzsegni fog a sok kiránduló,

Ki látni vágyik egy órára bár

Robinson elátkozott szigetét.

Az élet s a civilizáció

Kinyujtja ismét vakmerő kezét,

Megtépi az örök romantikát,

Kifosztja gyermekkorunk álmait,

S a fantázia forgó várait

Megállítván, megszállja azután.

Juan Fernandez hát benépesül.

De puszta sziget marad még elég:

A messze kontinenstől elszakadt

Sok-sok élet-darab, -

Új sors elé vetett hajótörött,

Ki kunyhót épít és tüzet csihol

Vadakkal vív és Péntekre talál,

Verejtékezik reménytelenül,

S esténkint ki-kiáll a hegy fokára,

És várja, várja, várja a vitorlát,

Míg horizontra szegezett szemét

A tengerrel testvér könny lepi el.