Megtudtam ezt is:

A patak nevét.

A dajkámét, ki esténkint dalol,

S az őserdőnek minden erejét

A völgybe hozza le.

Ó be mélyek, be csöndesek az esték,

Így, egyedűl, - vele.

Megtudtam ezt is.

A patak nevét,

Hogy nevén nevezhessem a Magányt,

Mint egy titokzatos tündérleányt:

Izvor, Izvor!