Ültem partjain Babilonnak

S ültem már partjain a Gondnak.

Láttam már apró szenvedelmet

S láttam beteg, hosszu szerelmet.

Lelkemet már nagy válság ülte

S voltam kis álmok kis őrültje.

Néhányszor, már-már, szinte hittem,

Néhányszor megjelent az Isten.

Hárfámat már fölakasztottam,

Hárfámat már leakasztottam.

Isten, kétség, bor, nő, betegség

Testem, lelkem összesebezték.

Voltam trubadur, voltam bajnok,

Rossz hátgerincem százszor hajlott.

Mennyi sok mindent odaadtam,

Amíg ily szépen elfáradtam.

Ülök, csapdos ár és hideg szél

Babiloni sötét vizeknél.