Megint nem győzött hún, se római. 

A zivatar elül.

Marad a lelkem Catalaunum síkja, 

Marad a csata eldöntetlenül.

Elvonulnak a veretlen hadak, 

Északnak, s délnek vonulnak tova, -

Az esteledő síkon nem marad,

Csak vérbeköpült, halott katona.

Vesztes csak a virágtalan mező,

Mely félve kezd a holdnak vallani, -

"Összetapostak a világ-verők, -

S legalább győzött volna valaki!"

Ó, Catalaunum, Catalaunum! 

Nemsokára éj lepi titkaid, -

S nincs ember, eszme, büszke álmodás, 

Mely elmondhatná: én győztem ma itt.