Itt folyhatott az ütközet,

A nagy harc kis, külön csatája: 

Egymásra fogta fegyverét

A Fátum magyar katonája.

Királyok és hadak felett 

Nyargalt az őszi ciklon árja...

Erdőn az üres fedezék 

Tátong: testvérharc barrikádja.

Néha futó vad veszi útját 

Erre, s akkor rejti magánya... 

De vérnyom itt már nem sötétlik, 

Kilenc ősz lombja pergett rája.

S vihar jön újra: őszi ciklon 

Derült vasárnap-délutánra, 

De ez nem oly ítéletes,

Mert ezt csak az Isten csinálja.

Vihar jön újra, őszi ciklon, 

Égen komorlik baljós árnya, -

Tört ágak zápora csapódik 

Kirándulók lábanyomába.

S megbújnak rengő föld alatt, 

Megváltó napsugárra várva, 

Királyok és idők felett:

A költő meg a kisleánya.