"Jól megjelölte ezt az ezredévet: 

kereszttel írta rá kemény nevét, 

mint halhatatlan győzelmi ék. 

Alapkő lett, de kőnél súlyosabban 

vetette el az épülő falakban 

toronyszökkentő, férfias hitét.

Amint alázatát mindegyre inkább 

úrrá emeli roppant erején, 

a bércre hág s egy országon tekint át, 

hol hajnalpírban reszket még a fény. 

Komor felhőkből bomlik ki a kék ég 

s virrasztva várja népe ébredését 

a századok szélfútta reggelén.

Nem tétován, de biztos mozdulattal 

lendül előre tervező keze, 

míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal 

a forró puszták zendülő szele. 

Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba 

s pillantásával féltőn átkarolja 

a frissen szántott szűzi földeket.

Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet, 

hogy megkösse a rónák vad porát, 

szőlő teremjen és kenyér, fehérebb 

s hogy mindenki meglelje otthonát. 

Áldott szigor, rendet hozó szelídség! 

Arany szív, mely eltékozolja kincsét, 

hogy új szívekben ragyogjon tovább!

Hát róla zengjen most a lelkes ének! 

Uram, téged dicsérünk általa, 

mert ő volt a te választott edényed, 

apostolod; híved s a föld sava. 

És ő volt ama bibliai sáfár; 

kire be jó, hogy éppen rátaláltál, 

midőn megvirradt napunk hajnala!" 

Tűz Tamás