A londoni Tate Modern galéria azt ajánlja Pierre Bonnard-kiállítása látogatóinak, hogy "lassan tekintsék meg" a 2019-ben megnyíló tárlatot. A Tate Modern arra ösztönzi látogatóit, hogy a nagyobb élvezet kedvéért a francia festő alkotásait szép lassan nézzék végig, ezért külön lassú tárlatnézési időszakokat is tartanak majd. A galéria hétfőn ismertette jövő évi kiállításait. Mint kiemelték, Pierre Bonnard-nak húsz évre visszamenőleg ez lesz az első nagyobb brit tárlata.

"Festményei igazán megérdemlik, hogy alaposan, részletesen megszemléljék őket. Ez manapság igazán nem könnyű, de ezen a kiállításon éppen erre próbáljuk rávenni a látogatókat" - mondta el Matthew Gale, a Bonnard-kiállítás kurátora. Hozzátette: nyilván nem lehet erőltetni, hogy egy látogató hosszabb időt töltsön el egy kép előtt, de mindenkit arra bátorítanak. A lassú látogatás menetrendjét még nem dolgozták ki pontosan, Gale szerint valószínűleg külön jegyet árulnak majd a csoportos tárlatvezetésre, amelyen egy kurátor csak két vagy három képről mesél részletesen, olyan dolgokra is felhívva a közönség figyelmét, amelyek nem szembeötlőek.

A Műterem mimózával című, 1939-46 között született olaj-vászon festményen például, amelyet a Tate a párizsi Pompidou Központ gyűjteményéből kapott kölcsön, jó időbe telik, míg a szemlélő észreveszi a baloldali sarokban meghúzódó figurát.

Frances Morris, a Tate Modern igazgatója azt is tervezi, hogy a képek alatt nagyobb feliratokon jelzik a címet és az adatokat, hogy a látogatóknak ne kelljen közelebb menniük a képekhez a feliratok elolvasásához. "A legtöbb kifogást azért kapjuk a közönségtől, mert nem tudják elolvasni a feliratokat. Mikor a látogatók közelebb mennek a képekhez, az megzavarja a műélvezetet. Bonnard ilyen körültekintő bemutatása igazi újdonság lesz" - magyarázta Morris.

A kiállításon a festő 1912 és 1947 között készült, több mint száz képét mutatják be, a tárlat Bonnard intenzív színvilágát hangsúlyozza, amely a kurátorok szerint átformálta a 20. század első felének festészetét. Gale arról is beszélt, hogy a képek mellett a közismerten visszahúzódó, magányos művész életébe szintén bepillantást engednek, hogy a közönség lássa, milyen érzékenyen reagált környezetére.

(MTI)