Sebő Ferenc:

Kallós Zoltán ismertette meg a világot a Mezőség elfeledettnek hitt hangszeres, táncos hagyományaival. Olyan gyűjtő volt, aki tudását, anyagait másokkal is megosztotta és bátorította a fiatalokat - mondta Sebő Ferenc. A Kossuth-díjas zeneszerző, zenetudós, előadóművész annak kapcsán beszélt erről, hogy szerdán életének 92. évében elhunyt Kallós Zoltán, a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakja. Sebő Ferenc kitért arra, hogy amikor 1971-ben először ment gyűjtőútra Erdélybe, Kallós Zoltán az állomáson várta őket Széken.

"Az alsótöki lakodalomba mentünk Éri Péterrel gyűjteni, akkor találkoztunk először. Gyűjtéseink során olyan helyekre vitte el minket, ami nekünk fontos volt. Cipelt minket hegyen-völgyön át. Több évtizeden keresztül gyűjtöttünk zenét az iránymutatásával, mindig pontos címre küldött minket". Fontosnak nevezte, hogy Kallós Zoltán az ötvenes-hatvanas években megtalálta a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémia kutatóival, Martin Györggyel és a Pesovár-testvérekkel is, így munkájához segítséget tudott kapni Magyarországról, ahová aztán gyűjtéseinek az eredménye átkerülhetett. Ahogy Kallós Zoltán tavaly márciusban, a Kossuth Nagydíja alkalmából felidézte: egy budapesti út során Kodály Zoltánnal is találkozott és egy magnót kapott tőle. "Kallós Zoltán a hagyományok gyűjtése mellett a válaszúti bentlakásos kollégium létrehozásával gondoskodott arról is, hogy a szórványvidéken élő magyar gyermekek ne kallódjanak el és ismerjék meg a magyar kultúrát" - emelte ki Sebő Ferenc.

Kelemen László: 

Kallós Zoltán életműve nélkül ma nem virágozna a magyar népművészet szerte a Kárpát-medencében - méltatta a magyar néprajzkutatás szerdán elhunyt kiemelkedő alakját Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója. Kallós Zoltán más kutatókkal együtt olyan újszerű szemléletet indított útjára a néprajzkutatásban, amelynek egyenes következménye lett a táncházmozgalom és az, hogy ma a Hagyományok Háza kiemelt nemzeti intézményként dolgozhat - mondta el Kelemen László. 

Kiemelte Kallós Zoltánnak a Ceausescu-diktatúra által elzárt Erdélyben született munkáit, a Balladák könyve és az Új guzsalyam mellett című köteteket, valamint a 25 CD-s Kallós Archívum című sorozatot is. "Ezek olyan klasszikus gyűjtések, amelyek még abban az időszakban születtek, amikor Erdélyben élt a népművészet, a népzene és a néptánc" - fogalmazott. Hozzáfűzte azt is: Kallós Zoltán gyűjtéseinek is köszönhető, hogy a néprajzkutatóknak, hagyományápolóknak ma is van hová nyúlniuk és van mit átadniuk az újabb generációknak. Kelemen László pótolhatatlannak nevezte a néprajzkutató válaszúti birtokán létrehozott szórványkollégium munkáját, kiemelve, hogy a Kallós Zoltán Alapítvány által működtetett virágzó szellemi centrum tevékenysége ma már az egész Mezőségre kiterjed.

Szép Gyula: 

Kallós Zoltán a teljes életét arra áldozta, hogy összegyűjtse a magyar népi kultúra értékeit - méltatta az elhunyt néprajzkutatót Szép Gyula kolozsvári népzenész is, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány egyik alapítója, jelenlegi alelnöke. Szép Gyula úgy vélte: Kallós Zoltán népzenei gyűjtései nyomán elölről kellene kezdeni a magyar népdaltípusok osztályozását. Szerinte ugyanis a Kodály Zoltán és Bartók Béla gyűjtései alapján Járdányi Pál által elkészített tipizálás Kallós Zoltán gyűjtései után meghaladottá vált. Kallós ugyanis megannyi olyan dallamtípust, dallamváltozatot gyűjtött, amelyekkel előtte a gyűjtők nem találkoztak. 

A Kolozsvári Magyar Opera igazgatói tisztségét is betöltő Szép Gyula szerint Kallós Zoltán időben érzett rá arra, hogy a társadalmi folyamatok az Erdélyben és Moldvában részben még megmaradt népi kultúra eltűnéséhez vezetnek, ezért megpróbálta összegyűjteni, ami még összegyűjthető. Egy anekdotát idézve megemlítette, hogy előtte a néprajzkutatók addig jutottak, ameddig vonat járt. Ő a végállomásoknál sokkal tovább és sokkal mélyebbre ment. Szép Gyula elmondta: nem ismer olyan gyűjtőt, kutatót, aki annyira önzetlenül lehetővé tett volna a gyűjtéseihez való hozzáférést, mint Kallós Zoltán. "Én is úgy kezdtem a hetvenes években a népzenélést, hogy az első utam hozzá vezetett. Ő adott a gyűjtéseiből is, de adott hangszert is, húrt is, meleg levest és szalonnát is, és irányított, hogy hová menjünk, kitől tanuljunk. Teljesen természetes volt neki, hogy a teljes tudását és gyűjtését mindenki számára felajánlja". Szép Gyula szerint kevés embernek teljesülnek be olyan szépen a vágyai, mint Kallós Zoltánnak, hiszen a gyűjtéseit publikálta, tárgyi gyűjteménye számára létrehozta a válaszúti múzeumot, a mezőségi gyermekek magyarságának a megőrzésére létrehozta a válaszúti szórványkollégiumot. "Ennek ellenére nem mondanám, hogy felhőtlenül boldog ember volt. Mindig aggódott az erdélyi magyar közösség sorsáért" - tette hozzá Szép Gyula.

Sebestyén Márta: 

Nem lehet felmérni és elmondani szavakban, mi mindent köszönhetünk neki, nélküle nem lenne a térképen Magyarország népzenéje - emlékezett a szerdán elhunyt Kallós Zoltán néprajztudósra Sebestyén Márta. A Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész  kiemelte: szükséges, hogy akik még itt maradtak, olyan méltón tudják folytatni, feldolgozni, valamint élni az ő örökségével, ahogyan várná. "Továbbra is rajtunk tartja azokat a jellegzetesen szúrós, de nagyon szeretetteljes nagy fekete szemeit" - fogalmazott. 

"Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk" - idézte Kallós Zoltán szavait, hozzátéve: ez öt földrész magyarságára vonatkozik, és kötelességünk, hogy ezzel éljünk, hogy a maga területén mindenki a hozzá legméltóbban folytassa a munkáját. Amit Kallós Zoltán véghezvitt, az páratlan, sok emberéletre való. Éjjelét-nappalát ez tette ki, rengeteg embernek segített, mérce volt és tekintély - jellemezte a néprajztudóst Sebestyén Márta. 

Felidézte, hogy nyáron találkoztak utoljára, s már akkor is úgy érezte, ez volt a búcsú. "A mindig viccelődő, csipkelődő Zoli bácsi nagyon szomorúan maga elé nézett, mint az idős sas egy szirt fokán, aki tudja, hogy vége vagy egy idős sziú indián, aki leszámol az élettel". Az előadóművész döbbenetesnek nevezte, hogy a szomorú hír előtti estén egy jótékonysági koncerten énekelt a Mátyás-templomban, ahol a záróénekként elhangzó moldvai csángó dal olyan, mint egy elszámolás, s mintha neki szólt volna, tőle búcsúzott volna. Sebestyén Márta megtisztelő és különleges dolognak nevezte, hogy akadémikus társak lehetettek a Magyar Művészeti Akadémiában (MMA), ahova Kallós Zoltán és Erdélyi Zsuzsanna védjegyével csatlakozhatott. Kitért arra is, hogy élete háromnegyed részében ismerhette a néprajztudóst, első lemezére ő írt ajánlást, valamint sok közös út, gyűjtőélmények fűzték össze őket. Ajánlócédulát adott, megmondta, hogy kikhez menjen gyűjteni és mindenütt bizalommal, szeretettel fogadták, mert Kallós Zoltán ajánlója menlevél volt - hangsúlyozta. Elmondta, hogy Kallós Zoltán vigasztalt, erőt és hitet adott, ha kellett, s számára a halála olyan, mintha egy édesapát veszített volna el.

(MTI)