Egy percre ma

Úgy néztem fel a csillagokra én, 

Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel 

Legelőször tekinteném.

Egy percre ma

Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. 

Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször 

Csodálkoznék el édes illatán.

Egy percre ma

Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, 

S az élet a kezemben:

Engedelmes, jól hangolt hegedű. 

Egy percre ma

Megindultam - és nem tudtam: mi az. 

Messziről, mélyről intett elibém

Egy elsüllyedt tavasz. 

Egy percre ma

Mint szegény embert, nem húzott az ág, 

Halkan csengetyűzött a föld alatt

Sok eltemetett csengetyűvirág. 

Egy percre ma

Megpróbáltam a más lelkébe látni, 

Nem ítélve és el nem ítéltetve: 

Bocsánatot nyerni és megbocsátni. 

Egy percre ma

Ragyogtak reám halvány testvér-arcok, 

Amelyek elé köd ereszkedett:

Céltalan hajsza és megutált harcok. 

Egy percre ma,

Ó tiszta, bölcs és boldog látomás: 

Elváltozott, mint Jézus a hegyen

A mindenség, - s be más lett, ó be más! 

Egy percre ma...

Nem lehet ezt a percet kibeszélni. 

Hogy is tudna szivárványglóriás 

Tündértörékeny teste rímbe férni! 

Egy percre ma

Oly boldog voltam s oly boldogtalan, 

Tudva: e perc egy percig tart csupán -

És aztán vége van.

És én ki tudja meddig várhatok, 

Lesve zug-éltem kis part-szögletéből 

Míg újra fölbukkan egy ily vitorla 

Az örökkévalóság tengeréből.