A benső krónikásai

A költő

Öreg kolostorok mély árnyán kispapok

Tömjénes bánata: én testvéred vagyok.

 

Ifjú rebelliók friss barikádjain

A megváltó igék: nekem rokonaim.

 

Mélységes pusztaság éjén a meztelen

Jegenyék zokogó panasza egy velem.

 

Haragvó óceán dereglye-élein

A bolygó Elm tüzek tűnő testvéreim.

 

Az én fohászomat kongatja a harang

S honvágyamat viszik a vándor madarak.

 

S melyeknek fénye már halott űrből ragyog,

Rokonaim a rég kiégett csillagok.

 

Múltak, jövők között állok epedve én,

Heraldikus talány a Mérleg közepén.

 

 

 

 

 

NetLand