A király szőke fején a sisak, 

Tomory vasmarkában a kereszt, 

Maroknyi had halálra szánt szíve: 

Irgalmat nem találtak.

Mohács felett olyan csillagok álltak.

Testvér, ne kérdezd, hogy ki volt hibás, 

Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes? 

Mindenki bűnös volt és senki sem, 

Hidegen hirdették a csillagok:

E nemzedéknek nincsen kegyelem.

E nemzedék lelkében meghasonlott, 

És azért érett meg a lehullásra: 

Teste darabokra vágattassék, 

Szegeztessék az idő kapujára. 

Órája ütött és napja leszállt.

Éjszaka jön, százötven éves éj.

S ki éjben születik majd, mit csináljon? 

Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon, 

S a sírba is reménysugárral szálljon, 

Ha könnyel sózott kenyerét megette.

Mert változnak a csillagok felette.