Népi betlehemeket, a házaló népszokáshoz köthető tárgyakat tekinthetnek meg az érdeklődők a budapesti Néprajzi Múzeum pénteken nyíló kiállításán. A Betlehem - "nagy dolgok a jászolnál történnek" című tárlatról Koltay Erika muzeológus elmondta, hogy a betlehemek belső "mesevilága" a mintegy 20 éven át tartó restaurálás eredményeképpen vált láthatóvá, a munkát Nemes-Takách László restaurátor vezette. Mint mondta, a betlehemezéshez kötődő szövegek lejegyzése az 1850-es évek végén indult, a tárgyak gyűjtése a XIX. és XX. század fordulóján kezdődött el Sebestyén Gyula néprajzkutató kezdeményezésére, innen származik a múzeum folyamatosan gyarapodó kollekciója is.
Betlehem – „nagy dolgok a jászolnál történnek”
A Néprajzi Múzeum betlehemes kollekciója az ország legnagyobb gyűjteménye, amelyet egy nagyszabású kiállítás keretében először mutatnak be az érdeklődőknek. Több mint száz éves tárgyak, archív fotókon megelevenedő népszokások, a restaurálási munka kulisszatitkai, betlehem és kultúrtörténet, a magyar népi mellett olasz, francia, guatemalai és más, távoli népektől származó betlehemek. A kiállítás december 4-én nyílik.
A magyar népszokásokból ismert betlehem jelentős történeti múlttal rendelkező ünnepi tárgy, amely sokáig a karácsony legfontosabb, jelképes értékű kelléke volt. A betlehemes játék előadására verbuválódott szereplők vitték házról-házra. Hordozható, rendszerint fából épített, színes papírral borított alkotmány, amely templomot, istállót ritkán barlangot ábrázol. A Néprajzi Múzeum kiállítása páratlan emlékanyagot tár a látogatók elé. Az intézmény népi betlehemes kollekciója az ország legnagyobb ilyen típusú gyűjteménye, amelyet először mutatnak be az érdeklődőknek. A kiállítás a múzeum gyűjteményében található, évtizedes restaurálási munkával felújított betlehemekkel, a hozzájuk kapcsolódó népszokássokkal és tárgyi kellékekeivel foglalkozik. Térben, időben széles kitekintést nyújt: egyes vidékekre, településekre és korokra jellemző betlehemes tárgyakkal és a hozzá kapcsolódó népszokásokkal ismerkedhetünk meg.
Egyszerre láthatók a korabeli fotográfiák és élőben a rajtuk szereplő tárgyak, például a 116 éves Nagykanizsáról származó betlehem, amelynek elveszett tornyáról, kétszeri restaurálásáról is mesél a kiállítás. A bemutató másik érdekes színfoltja a hatalmas szatmárcsekei betlehem világító ablakaival. Különleges értéket képviselnek a papírbetlehemek között a ’30-as évekből származó magyaros motívumokkal ellátott betlehemek is, hogy miért, a kiállításon ez is kiderül. A betlehemezés szokása a falvak mellett vajon jelen volt-e a városokban is – tehető fel a kérdés. A kiállításban erre is választ kapunk. A rendezői szándék a betlehemet, mint múzeumi tárgyat, annak múzeumi „életét” is megkísérli közel hozni a látogatókhoz, így a kiállítás részeként betekinthetünk a különleges problémákkal megküzdő, összetett és izgalmas restaurálási munkába is.
„Színjáték, bábszínház, misztérium, meghittség mind együtt van jelen a betlehemben.” – mondják a kurátorok. „Célunk, hogy a lehető legszélesebb képet nyújtsuk erről a különleges tárgyról, amely nem csak az adventi időszakban érdekes, hanem azon túl is.” A kiállítás ugyanis a betlehemről, mint kultúrtörténeti és művészeti tárgyról is szól: megjelenik a betlehem egyetemes, keresztény kultúrtörténeti jellege, utalással a betlehemállítás történetének és változásának fontos állomásaira. Az olasz, francia, bajor és cseh példányok mellett láthatók lesznek a múzeum saját nemzetközi gyűjteményéből származó perui, guatemalai és mexikói betlehemek is. A betlehem nem csupán legismertebb népszokásunk tárgyi kellékét jelenti, hanem hagyományos értékeink újjáéledésének fontos médiuma is. A bemutató tárgyi emlékei példaként szolgálhatnak a fellendülő kortárs betlehemállítás számára is.
December 12-én a múzeum a kiállításhoz kapcsolódva Családi napot szervez, amelynek keretében minden az adventi készülődésről szól: múzeumpedagógiai foglalkozások, bemutatók és betlehemes találkozó várja az érdeklődőket. Fellép a Sebestyén Ádám Székely Társulat Kakasdról, akik bukovinai székely betlehemezést adnak elő. A Néprajzi Múzeumban ez az első ilyen, a betlehem teljes tárgykörét feltáró bemutató. A címben szereplő idézet az egyik legkorábbi betlehemes szöveg néprajzi lejegyzéséből származik, Torkos Sándor gyűjtése Göcsejről, 1859-ből. Kurátorok Szojka Emese, Koltay Erika és Foster Hannah Daisy.
Mi is a betlehem?
A régi falusi ünnepi szokások hagyományokban leggazdagabb időszaka a tél volt, amikor a hétköznapokat számos ünnepnap tagolta. Kiemelkedő eseménysora a karácsonyi ünnepkör volt, amelynek változatos szokásvilágában különböző korokból származó hagyományok éltek. A magyarországi népszokásokból ismert betlehem sokáig a karácsony legfontosabb, jelképes értékű tárgya volt. Kialakítása az ünnep közösségi voltára utal. Olyan szokástárgy, amelyet egy kisebb csoport, a karácsonyi betlehemes játék, betlehemjárás előadására verbuválódott szereplők vittek házról-házra. Hordozható, rendszerint fából tákolt, színes papírral borított alkotmány, amely barlangot, istállót vagy templomot ábrázol. Az építmény belsejében, középen legtöbbször egy gyertya áll, amelyet az előadás idejére meggyújtottak. A sejtelmes fény megvilágítja a betlehem szentképekkel díszített falát, és látni engedi a belehelyezett apró figurákat: a jászolban fekvő Kis Jézust, mellette Szűz Mária és Szent József alakját, az istálló állatait, szamarat, ökröt, olykor bárányokat. Különös módon a magyar betlehemekben éppen a karácsonyi tiszteletadás legfontosabb motívuma, a jászolban fekvő Kis Jézus legtöbbször rejtve maradt a nézők előtt, alakját ugyanis legtöbbször a betlehemes épületen belül helyezték el. A betlehemezés szokása nemcsak a falvakban volt jelen, a fővárosban is jártak betlehemező gyerekek a két világháború között, majd később, az 1970-es években is.
(MTI)