Kiállítással emlékezik szombattól a Hősök tere építészére, Schickedanz Albertre halálának századik évfordulóján a Műcsarnok. Július 20-án emlékeztek Schickedanz Albert halálának 100. évfordulójára, jövőre pedig az általa tervezett Műcsarnok megépítésének 120. évfordulóját ünneplik. E két jeles dátum különleges alkalmat teremt arra, hogy a közönség az egykori díszteremben találkozzon Schickedanz eredeti terveivel és akvarelljeivel. A Muladi Brigitta és Madarász Ágnes által rendezett kiállítás október 18-ig látogatható. A Műcsarnok és az Ezredéves emlékmű Schickedanz Albert és a most szintén kiállításon megidézett Zala György szobrászművész közös koncepciója. Mindkét építmény 1896-ra, a millennium ünnepségeire készült el, noha a szobrok elrendezése csak 1929-re fejeződött be. A Vár-Lánchíd-tengelyt kiteljesítő Sugárút (ma Andrássy út) tökéletesen megfelelt az ünnepi promenád szerepkörének, a reformkor után megerősödött polgárság egyik szimbolikus épülete pedig a Műcsarnok lett.
A Hősök tere, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezése és építése egy alig hihető karriertörténet csúcspontja. Az épületek és a tér sikere azok spiritualitásában rejlik, és ez nem kis részben köszönhető annak a nagyvonalú tér- és tömegképzésnek, az építészeti részletek iránti fogékonyságnak, a hagyománytiszteletnek, az új anyagok, technikák ismeretének és nem utolsósorban munka iránti szerzetesi alázatnak, amely a szakmájának elkötelezett építőmestert jellemezte.
A szász felmenőkkel rendelkező Schickedanz Albert 1846-ban született. Apja német származása ellenére harcolt a szabadságharcban, várfogságba is került emiatt. Schickedanz Albert 1865-ben Karlsruhéban kezdte tanulmányait, Bécsben Karl Tietz építészirodájában kapott munkát, majd 1868-tól Pestre költözött és Ybl Miklós irodájában dolgozott több mint tíz évet, miközben más irodáknak is vállalt szerkesztő-tervezői munkát. Lotz Károly és Székely Bertalan műhelyében festeni is tanult, amit gyakran kamatoztatott Ybl mellett. Amikor 1894 nyarán, az Országos Képzőművészeti Társulat jóvoltából megkapta a megbízást a Hősök tere és az új Műcsarnok építészeti, valamint rendezési terveinek elkészítésére, az Andrássy útnak ez a vége a városias Budapest határát is jelentette. A téren a Szépművészeti Múzeum helyén, sűrű növényzettel körbevéve a Rotunda, Feszty Árpád körképének pavilonja állt, a millenniumi szoborcsoport helyén pedig Ybl Miklós Gloriett kútháza. A Műcsarnok építésére a kormány 300 ezer forintot adott. A megosztott szakma szeme előtt egyrészt a nyugati minták, a londoni és párizsi világkiállítások fém- és üvegszerkezetű kiállítócsarnokai lebegtek, míg a hagyományok hívei a historikus felfogást képviselő, "emlékszerű" megjelenés mellett érveltek. A helyválasztást sem kísérte egyöntetű rokonszenv: az akácfákkal benőtt liget, a zöldterület megőrzése akkoriban is a városvédők szívügye volt, erőteljesebbnek bizonyult azonban a városfejlesztési szándék. "Az idő múlásával egyre erősödik a tapasztalat, hogy az épület - tágasságát és eleganciáját tekintve szinte páratlanul Európában - a (mindenkori) művészeti reprezentáció jól kihasználható és nagyvonalú helyszíne".
(MTI)