Mikor aludni mentem, Szinocska szokás szerint bejött hozzám, hogy megkérdezze, imádkoztam-e s hogy megnézze, nem ruhástul feküdtem-e le? Csinos és boldogságtól ragyogó arcára néztem és vigyorogtam. A titok borzasztóan nyomta a lelkemet és nem tudtam magamban tartani. Legalább is sejtetnem kellett ezt Szinocskával s gyönyörködni akartam a meglepetésében.

- De én tudom ám! - szóltam vigyorogva. - Hi-hi-hi!

- Mit tud?

- Hi-hi-hi! Láttam, hogy a füzfák alatt Szasával csókolódzott! Utána mentem és mindent láttam...

Szinocska összerezzent, vérpiros lett az arca s az éjjeli szekrényre könyökölt, - nagyon le volt verve.

- Láttam, hogy csókolództak! - ismételtem vigyorogva s borzasztóan gyönyörködtem abban, hogy ez a leány most milyen nagy zavarban van. - Megmondjam a mamának is?

A szegény Szinocska bámulva nézett rám s mivel az arcomról látta, hogy csakugyan tudok mindent, kétségbeesésében megfogta a kezemet s remegő hangon, halkan így szólt hozzám:

- Petya, ez aljas dolog!... Kérem, az istenre kérem, legyen férfiú... és ne mondja meg senkinek... Tisztességes emberek nem szoktak kémkedni senki után... ez aljas dolog!...

A szegény teremtés roppantul félt a mamától, aki nagyon szigorú és nagyon erényes hölgy volt s az én vigyorgásom és ostoba megjegyzésem sértette is első, tiszta poétikus szerelmét. Elképzelhetik tehát, hogy milyen lelkiállapotban volt. Az egész éjjel nem tudott aludni s mikor lejött reggelizni: kék gyűrűk látszottak a szemei körül. Mikor a reggeli után Szasával találkoztam, meg nem állhattam, hogy ne vigyorogjak és el ne dicsekedjem:

- Tudok ám mindent! Láttam, hogy tegnap este megcsókolta Szina kisasszonyt.

Szasa rámnézett és csak ennyit mondott:

- Nagyon ostoba vagy!

Nem ijedt meg annyira, mint Szinocska s így őrá nem nagy hatással volt a leleplezésem. Ez borzasztóan bántott engem. Ha Szasa nem ijedt meg, gondoltam magamban, akkor valószínűleg nem hiszi, hogy mindent láttam és tudok. Hát várj csak, majd bebizonyítom én neked!