Éheztek Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata során a visszavonuló hadsereg katonái - erről tanúskodik azoknak a csontvázaknak a stabilizotópos vizsgálata, amelyek egy Vilnius peremkerületében feltárt tömegsírból kerültek napvilágra. Napóleon inváziós hadserege 675 ezer katonát számlált, amikor 1812. június 24-én átlépte az orosz birodalom határát. A császár Európa egész területéről verbuválta az embereket, a soknemzetiségű Grande Armée-ban a franciákon kívül németek, lengyelek, litvánok, spanyolok, olaszok is szolgáltak. A francia sereg szeptember 14-én vonult be a kiürített Moszkvába, ám Napóleon hiába várta a cár békeköveteit. A kifosztott városban egyre nagyobb gondot jelentett a csapatok ellátása, így a császár a visszavonulás mellett döntött. A Grande Armée-t útközben megtizedelték a betegségek, a hideg és az éhezés. Mire Szmolenszkbe értek, Napóleonnak mindössze 41 ezer katonája maradt, közülük húszezer Vilniusban hunyt el.

Építőmunkások találták meg a francia katonák egy vilniusi tömegsírját, amelyből 3269 személy, köztük két tucat nő földi maradványai kerültek napvilágra. A csontok antropológiai vizsgálata kimutatta, hogy szinte kivétel nélkül fiatal, a húszas éveikben járó emberekről van szó. Az egyenruhák, gombok tanúsága szerint 40 különböző ezred katonái aludták örök álmukat a tömegsírban. A csontok stabilizotópszintjét a Közép-floridai Egyetem (UCF) három kutatója - Serenela Pelier, Sammantha Holder és Tosha Dupras - vizsgálta, akik a katonák származását és étrendjét igyekeztek kideríteni. Serenela Pelier 8 férfi és 1 nő combcsontjából származó mintákban vizsgálta az oxigénizotópokat. Eredményei szerint az elhunytak Közép- és Nyugat Európában születtek, közülük három személy az Ibériai-félszigetről származott, a nő viszont Dél-Franciaországban látta meg a napvilágot. Sammantha Holder 73 férfi és 3 nő csontmintáiban a szén- és a nitrogénizotópok szintjét határozta meg. Míg a szénizotópok mértéke a szénhidrátok fogyasztásától függ, a nitrogénizotópok mennyisége a fehérjékkel függ össze. A vizsgálat eredményei arról tanúskodnak, hogy Napóleon legtöbb katonája búzalisztből sütött kenyeret fogyasztott, míg néhányan olyan országokból származtak, mint például Itália, ahol az étrendben jelentősebb szerepet játszik a köles. Az elhunytak közül két tucatnál magasabb nitrogénizotóp-arányokat mutattak ki. Ez általában magasabb fehérjefogyasztással hozható összefüggésbe, de felszökik a nitrogénizotópok szintje betegségeknél, D-vitamin hiányánál, anorexiánál, éhezésnél. Mint Sammantha Holder rámutat, a korabeli dokumentumok és a régebbi vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a katonák éheztek. A magas nitrogénizotóp-értékek arról tanúskodnak, hogy olyan személyekről van szó, akik hosszú időn át nem jutottak hozzá kellő mennyiségű és minőségű ételhez, vagyis nemcsak Oroszországban, hanem a korábbi napóleoni hadjáratok során is éhezhettek.

(MTI)