Karátson Gábor 1935. május 21-én született Budapesten. Egyetemistaként 1956-ban szerepet vállalt az ELTE forradalmi bizottságában; a megtorlások idején börtönbüntetésre ítélték és kizárták az ország összes felsőoktatási intézményéből. Ezt követően fizikai munkás, a Nemzeti Színház statisztája, majd a Corvina Könyvkiadó korrektora, 1974-től szerkesztője. A rendszerváltást követően keleti filozófiát adott elő a Miskolci Egyetemen, a Janus Pannonius Tudományegyetemen az ELTE-n és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Az alkotó 1968 óta rendszeresen szerepelt képzőművészeti kiállításokon. Nagy hatással volt rá Klee, Vajda Lajos és Bálint Endre festészete, majd önálló utakon járva a természet, a napi újsághírek képei és a Biblia ihlették táblaképeit, bibliai akvarelljeit.

Több művészeti és filozófiai könyv szerzője, lefordította Lao-ce Tao te king című művét és a Ji kinget. Ötvenhatos regény című önéletrajzi ihletésű könyvében könyörtelen őszinteséggel néz szembe korosztályának sorsával: a világégés és a kommunista diktatúra idején felnövő nemzedék tagjainak sokféle útját idézi fel, azokét, akik így vagy úgy részeseivé váltak az 1956-os forradalomnak, börtönökben sínylődtek, megérték a rendszerváltozást is, nemegyszer szereplőivé válva az akkor lezajlott eseményeknek. Utolsó regénye, A csodálatos kenyérszaporítás 2014-ben jelent meg.

Karátson Gábor 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, valamint Nagy Imre Emlékplakettet vehetett át. Munkásságának elismeréseként 2003-ban Munkácsy Mihály-díjat, 2005-ben József Attila-díjat kapott. A Kossuth-díjat 2006-ban vehette át festői, irodalmi, műfordítói életművéért és oktatói tevékenységéért, 2014-ben pedig Prima díjjal ismerték el munkáját. Életének nyolcvanegyedik évében, csütörtökön hunyt el az író, műfordító, festő és filozófus, művészetpedagógus, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.

(MTI,anapkelet.hu)