Azután egy napon, majdnem váratlanul megharsant az új hang: a h. És most egyszerre nekilendülővé és reményteljessé vált a Zene. A megismerés, az első igazi boldogság valódi örömnapja volt ez. Íme, elérkezett számomra is az idő, amikor újra megtaláljuk a helyünket, és dagadó mellel, túláradó hálával nézünk körül az új látóhatáron. Mennyi nagyszerűség. Most már látunk és érdemesnek tartjuk: küzdeni, élni, merni.

Milyen szép és egész minden. A moralista Beethoven után - az erotikus Wagnert szeretjük. Mert Beethoven egy boldogtalan örökös, nagy és nagyszerű kamasz mindvégig, aki boldogtalanságát dicsőséggel és a halhatatlanság szuggesztiójával oltogatja, de Wagner a férfi.

Mind erősebben és erősebben zeng a diadalra vezető szeptimhang. Az élet muzsikája most a gyönyörűséges és hosszú fejlődésű crescendo kezdetéhez jutott el.

És jött egy tavasz, amikor a drága, édes asszony, az, aki a kislányokhoz küldött bennünket, átölelte a nyakunkat, és forró vérvörös ajkakkal viszonozta a merész és bizalomteljes imádatunkat.

Ó, élet, a te nagyszerű crescendód mámorral és elégedettséggel tölt el engem. Legyen a crescendo hosszú, idegfeszítően lassú, de folytonos és valóban mesteri. Hogy a teljes fortissimónak legnagyszerűbb és egyúttal leggyászosabb pillanata után, megvetve minden hiú és öncsaló reménykedést: nyugodtan mondhassam el: Szép muzsika, isteni zene volt, oly nagyszerű és teljes, hogy a többit én már nem akarom hallani.

-  vége  -