A Franz Kafka kéziratainak tulajdonjogával kapcsolatos hosszas bírósági hercehurca lezárásaként az illetékes tel-avivi bíróság a héten úgy döntött, hogy a mostanáig magángyűjteményben őrzött majdnem százéves irodalmi kincseket át kell adni a jeruzsálemi Izraeli Nemzeti Könyvtárnak.
Az értékes iratok Max Brod, Kafka barátjának és kiadójának hagyatékát képezték, amely fölött Brod titkárnője, Esther Hoffe rendelkezett egészen 2007-ben bekövetkezett haláláig. Brod - akit Kafka arra kért, hogy halála után olvasatlanul égesse el a kéziratokat, de ezt nem volt képes megtenni, sőt ki is adta a műveket -, egy izraeli közintézetnek szánta az irodalmi anyagot. Brod 1968-ban bekövetkezett halála után azonban Hoffe négy évtizeden át részben saját lakásában, részben tel-avivi és zürichi bankokban helyezte el a kéziratokat, sőt még el is adott néhányat közülük: egy 1988-as londoni árverésen majdnem kétmillió dollárért cserélt gazdát A per egyik eredeti példánya.
A megmaradt dokumentumokat Hoffe két lányára, Eva Hofféra és Anita Ruth Vizlerre hagyta, akik szintén nem akarták kiengedni a gyűjteményt a kezükből. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár bírósági úton próbálta elérni, hogy - szerintük Brod végakaratával összhangban -, a gyűjtemény az intézményhez kerüljön. Az illetékes tel-avivi bíróság most elutasította Eva Hoffe 2012-es fellebbezését, mondván, hogy a nő illegálisan szerezte meg a dokumentumokat az anyjától. A fellebbezésre egy bírósági döntés nyomán került sor, amely egyrészt kimondta, hogy évtizedekkel korábban Esther ugyancsak jogtalanul tett szert a kollekcióra Brodon keresztül, másrészt arra utasította Hoffét és Vizlert, hogy adják át a kéziratokat a könyvtárnak.
Keddi döntésében a bíróság elmarasztalta a nőket a dokumentumok helytelen kezeléséért, vagyis azért, mert megpróbálták eladni azokat a szabadpiacon. A bíróság megjegyezte továbbá, hogy mivel Kafka "soha nem találkozott" az anyjukkal - és végrendeletében is a kéziratok megsemmisítéséről rendelkezett -, ezért egyértelmű, hogy a dokumentumokat helytelenül kezelték. A lányok Max Brod egy 1952-es levelével próbálták igazolni, hogy Brod abszolút jogot biztosított anyjuknak a gyűjteményhez, mindenfajta adományozási kötelezettség nélkül. A bírósági döntés szerint azonban Brod "ajándékának" mértékéről végrendeletek, más levelek, sőt az ominózus 1952-es levél bizonyos részei is rendelkeznek. Az ügyben végül Brod végakarata volt a döntő, vagyis az, hogy a gyűjtemény közintézményhez kerüljön. Egyelőre nem tudni, hogy a kollekció, amelybe Max Brod munkái is beletartoznak, mikor kerül át a könyvtárba.
(MTI)