Mily kár, hogy mindennek meg kell változnia. Mert észrevétlenül, egész halkan megszólal a harmadik hang is: a g. Eleinte alig hallható, de elmúlik egy-két esztendő, és már határozott mezzofortéval egyenlően zeng mind a három hang. A teljes moll-akkord komorsága: c-esz-g.

El kell szenvedni most másodszor is a világra jövetel fájdalmait. Mert a születés előtti öntudatlan, boldog növényi létezés után, ó, akkor is nehéz, sírásokkal teljes és keserves volt a lét. De a gyerekkor örömei megvigasztaltak, és a képzelet újra mindenhatóvá, azaz elégedetté tett bennünket. A serdülés esztendői azonban elrabolják tőlünk a mi kárpótlásunkat, vigasztalásunkat. Újra meztelenül, pajzs és ruha nélkül állunk künn a sors hidegében. Íme - mondja a kegyetlen természet néma demonstrációja -, boldog voltál, megvigasztalódtál, belenyugodtál, hogy élsz. Most azonban mondok valami mást. Az élet nem az volt. Az élet másmilyen. Egészen másvalami. Nézz körül és figyelj csak: elégedett vagy-e? Nos, ugye nem, tehát keress rá módot, igyekezz, hogy újra az lehess. Próbáld meg, talán sikerül.

Ó, ezek a tavaszok. Már kíméletlen erővel búg és süvít a teljes c-moll akkord zenéje. Micsoda fájdalom és elsötétülés. Micsoda rettenetes erejű és kényszerítő hatalom ez, amely gondokba borítja a tizenhét éves fiú homlokát!

- folytatjuk -