Ha láttad volna, hogy bámultak

Barátaim: a gond, a bánat,

Mikor - az ég tudná, mióta -

Megint szivből nevetni láttak.

S mikor ujjongva, önfeledten

Kiáltottam neved a szélbe -

Ha láttad volna, hogy futottak,

Mint a pokol Isten nevére.