Vén paloták csöndben vénülnek,

Hidak alatt hintáz a Hold.

Régi balkon virágos szélén

Egy fehér asszony kihajolt.

Fehér csipkéje leng az éjben.

Ragyog a Hold s az asszony válla.

Száz gondola suhan a mélyben

S az asszony az enyémet várja.

Fehér gondolám vérrel festem

És ácsolom bús verejtékkel.

Jaj, elkészül-e sohanapján

És odaér-e egyszer éjjel?

Vén paloták csöndben vénülnek.

Venézia, elérhetetlen,

Venézia, szépséges asszony,

Ma megint, megint nem mehettem.