Bár tudnám, hová
Szivárvány

A magyar kard története

A magyar kard történetét bemutató, értékes műtárgyakat és kardritkaságokat szerepeltető tárlat nyílt a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. A hazai és külföldi közgyűjtemények, valamint Máday Norbert magángyűjteményének anyagára épülő időszaki kiállítás három teremben hat korszakra osztva nyújt betekintést a magyar kard történetébe a honfoglalástól egészen a közelmúltig. A kiemelkedő szépségű fegyverek mellett az adott korszakhoz kötődő egyéb tárgyi emlékeket, így szobrokat, kitüntetéseket, egyenruhákat, írott forrásokat és képi ábrázolásokat is megtekinthetnek a látogatók.

A kiállított műtárgyak között igazi ritkaságnak számít a Berlint 1757-ben megsarcoló Hadik András huszártábornok és a napóleoni háborúkban fontos szerepet játszó Simonyi József, a "legvitézebb huszár" szablyája. Szintén a tárlat anyagát gazdagítja egy a "legnagyobb magyarnak", Széchenyi Istvánnak tulajdonított kard is.

A gyerekek számára a kiállítás rendezői olyan foglalkoztató füzetet készítettek, amelyek segítségével játékos formában lehet megismerkedni a fegyverekkel. Emellett egy múzeumpedagógiai sarok is várja őket, ahol különböző kard- és egyenruha másolatokat próbálhatnak ki. 

Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum vezetője a tárlat megnyitóján arról beszélt: a magyar kard nem csupán fegyver, hanem szimbólum, jelképrendszerek szerves része, iparművészeti remekmű és sporteszköz is. A kiállítás a kard évszázadok alatt végbement fejlődésének folyamatát mutatja be, azt, ahogyan a fegyver jelképpé, művészeti értékké és sporteszközzé vált. A magyar kard című kiállítás április 12-ig tekinthető meg a múzeum földszintjén.

(MTI)

NetLand