Izsóf Vilmos győri Ifjúsági Irodalmi Színpadhoz csatlakozott gimnazistaként,  sőt Kisfaludy Színház férfikarban is énekelt, ahova ennek nyomán segédszínésznek szerződtették. 1960-ban vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1964-ben végzett- mestere Pártos Géza volt -,, majd egy évet töltött a Pécsi Nemzeti Színházban. Ezt követően a Nemzeti Színházhoz szerződött: a 2000-től Pesti Magyar Színház nevet felvevő társulatnak haláláig tagja volt. 

Pályája során olyan karakterszerepeket játszott, mint Péter apostol Az ember tragédiájában, Samuel Gardner szerepe G. B. Shaw Warrenné mesterségében, Haimon figurája Bertolt Brecht Antigonéjában vagy Mór, pécsi püspök szerepe a Boldog Asztrik küldetésében. Fontos szerepeket vitt a Lear királyban, a Mózesben, a Marat halálában, Az ifjúság édes madarában, a Czillei és a Hunyadiakban. Munkáját 2005-ben az évad legjobb epizodistájának járó Főnix-díjjal ismerték el. Szerepeit kiváló jellemábrázolással, nagy színészi játékintelligenciával formálta meg, pályatársai és a közönség is remek színészként emlékezik rá.

Színpadi szerepei mellett filmekben is játszott - Harlekin és szerelmese (1966), A Halhatatlan légiós (1971), Déryné, hol van? (1975), Első kétszáz évem (1985), Higgyetek nekem! (1984), Malom a pokolban (1987), Hoppá (1993), neve szinkronszínészként is ismert. 

Boldogan gondolt arra, hogy együtt lehetett a színpadon olyan művészekkel, mint Sinkovits Imre, Básti Lajos, Kállai Ferenc, Kálmán György, Agárdi Gábor. A színművész életének 75. évében kedden hunyt el.

Életére visszaemlékezve így fogalmazott: „Végigtekintve színházi életünk elmúlt ötven évén mint ezeknek az éveknek tanúja és cselekvő részese, talán elmondhatom, hogy ma az hiányzik színházi életünkből, ami harminc-negyven évvel ezelőtt éltető eleme volt. A szakma igazi szeretete, a kollegialitás, a tisztelet a színpad és a színház iránt. Végül pedig a tisztelet az író, a színpadi mű iránt.”

(MTI,anapkelet.hu)