Az égen fényes üstökös; uszálya

Az ég felétől le a földre ér.

Mondják, ez ama "nagy", melynek pályája

Egyenes; vissza hát sohase tér.

Csillagvilágok fénylő táborán át

A végtelenséggel versenyt rohan.

Forogni körbe nem tud, nem akar, hát

Örökké társtalan, boldogtalan!

Imádja más a változékony holdat,

A kacéran keringő csillagot;

Fenséges Niobéja az égboltnak,

Lobogó gyász, én neked hódolok.

Szomoru csillag, életátkom képe,

Sugár ecset, mely festi végzetem,

Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,

Te mindenütt egyetlen, idegen!...