Minden szív külön bolygó, égitest

és annyiszor jön új nap,

ahányszor a szív fordul önmagában.

A napok egyre múlnak.

Minden szív külön óra, szuverén.

Míg földi percek szállnak:

külön év, külön időszámítás

s öregszik önmagának.

A gyors szívekben napok telnek el

az álmoktól a hangig –

Petőfi ötszáz évet élt talán

és Ady kétszer annyit.

Minden öt percben egyszer itt az ősz:

a fecskék tovamennek –

És én csak sírom ősi bánatát

ezeréves szívemnek.