Kós Károly építész, író és grafikus tiszteletére emlékkonferenciát rendezett pénteken  a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Építőművészeti Tagozata a budapesti Duna Palotában.

Olyan történelmi időket élünk, amelyek követendő példákat követelnek - mondta a konferenciát megnyitó beszédében Fekete György, az MMA elnöke. Hozzátette: az akadémia az elmúlt két évben több mint tíz konferenciát rendezett a művészeti ágak különböző területeiről. A többek között építész, grafikus, szépíró, tanár, könyvtervező, gyűjtő, gondolkodó és szerkesztő Kós Károly tevékenységével a konferencia előadói, így mások mellett Pomogáts Béla irodalomtörténész, Anthony Gall építész és Kötő József színháztörténész ismertette meg az érdeklődőket. 

Kós Károly grafikai és könyvművészetéről Sas Péter művelődéstörténész, építő művészetének hatásáról Csernyus Lőrinc építész, publicisztikájáról pedig Szabó Zsolt sajtótörténész tartott előadást. A Kós Károly Egyesülés tevékenységét Zsigmond László építész, a Kós Károly Egyesülés igazgatója, míg Kós Károly prózaírói munkásságát Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus mutatta be a hallgatóságnak. Czeglédy Enikő tanár előadásában Kós Károlyról és családjáról hallhatott a közönség. 

Fekete György elmondta: jövőre, az építészet évében megkezdődnek az MMA Építészeti Nemzeti Szalon nagyszabású programjai is. Kiemelte: a rendezvénysorozatnak azt kell bebizonyítania, hogy az építészet hozta létre az összes művészeti ág körülményeit, burkolatát, helyszínét, "az atmoszféra megteremtésére való érdemi létesítményeit".

Kós Károly (1883-1977) középiskolai tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, majd a budapesti József nádor Műegyetem építész szakán szerzett diplomát 1907-ben. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. Az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet 1924-ben alapította írótársaival. Alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikont 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság című kolozsvári lap belső munkatársa volt. Nevéhez fűződik a többi között sztánai lakóháza, a "Varjúvár", a kolozsvári Műcsarnok, a budapesti Wekerle Munkás és Tisztviselőtelep központja és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületének tervezése, valamint Az országépítő és a Varju-nemzetség című regények is.

(MTI)