Alice Munro kanadai írónőnek ítélte oda a 2013. évi irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését. Peter Englund, az akadémia titkára a kortárs novella mestereként méltatta a 82 éves írónőt, akit régóta a díj várományosaként emlegettek. Munro novellaszerzőként ismert, ám sokak szerint annyi mélységet, bölcsességet és precizitást visz írásaiba, mint a regényírók többsége egész életművébe. Gyakran hasonlítják Anton Csehovhoz és az emberi lélek mélyreható, de megbocsájtó krónikásaként tartják számon.
Munro 1931-ben Alice Ann Laidlawként született Winghamban, Ontario államban. Édesanyja Anne Clarke Chamney tanár, édesapja, Robert Eric Laidlaw farmer volt. Kamaszként kezdett írni, 1950-ben jelent meg első műve, amikor már az University of Western Ontario angol és újságírás szakára járt ösztöndíjasként, de emellett pincérnőként, dohányszedőként, könyvtári hivatalnokként is dolgozott. 1951-ben feleségül ment diáktársához James Munrohoz és otthagyta az egyetemet. Dundaravebe költöztek, ahol egy áruházban dolgozott. 1963-ban Victoriában telepedtek le, ahol megnyitották – a még ma is működő - Munro’s Books nevű könyvesboltot. Négy lányuk született: Sheila, Catherine (akit sajnálatosan pár órával születése után elhunyt) Jenny és Andrea. James Munrotól 1972-ben elvált és visszatért volt egyetemére. Az egyetemi napokon megismerkedett a térképész és földrajztudós Gerald Fremlinnel, akihez 1976-ban feleségül is ment. Később egy ontarioi farmra költöztek, majd később a közelben egy saját közös házat építettek. Férje 2013-ban áprilisában hunyt el.
Írásaiból gyakran világlik ki a különbség a konzervatív kisvárosi közegben töltött gyerekkora és az 1960-as évek társadalmi forradalma hatására megváltozott élete között. A hatvanas évek meghatározók voltak az életében, egy régebbi interjújában azt mondta, csodálatos időszakként élte meg. "Mivel 1931-ben születtem, már érett voltam, de nem túl öreg" - fogalmazott az író, akinek első kötete 1968-ban jelent meg.
Alice Munro művei magyarul is elérhetők, az utóbbi években látott napvilágot az Egy jóravaló nő szerelme, az Asszonyok, lányok élete, a Szeret, nem szeret, a Csend, vétkek, szenvedély, valamint a Mennyi boldogság! című novelláskötete. A Szeret, nem szeret Oda-vissza című írásából forgatták Julie Christie főszereplésével a nagy sikert aratott Egyre távolabb című Alzheimer-drámát.
Alice Munro az első kanadai író Saul Bellow óta, aki Nobel-díjat kap. Bellow azonban inkább számított amerikainak, ugyanis kilencéves korától az Egyesült Államokban élt. A díjat 1976-ban vehette át. Munro számos díj birtokosa: elnyerte a kanadai könyvkritikusok díját, hazája legrangosabb irodalmi elismerésével, a főkormányzó díjával pedig háromszor is kitüntették. 2009-ben elnyerte a Nemzetközi Man Booker Díjat, idén nyáron azonban bejelentette, hogy valószínűleg felhagy az írással. "Nem mintha nem szeretnék írni, de azt hiszem, olyan fázisba értem, amikor az ember elkezd kicsit másként gondolkodni az életről. És ha valaki az én koromban jár, talán nem kíván annyira egyedül lenni, mint amennyire az egy író számára szükséges" - fogalmazott. Alice Munro a 13. Nobel-díjas írónő, legutóbb, 2009-ben Herta Müller részesült a díjban.
Vélemények
Alice Munro az angol nyelvterület legjelentősebb novellistájának számít - mondta Tönkő Vera, az író életműsorozatának magyar szerkesztője , kiemelte: Alice Munro a legjelentősebb és legismertebb kanadai szerző Margaret Atwood mellett. Felidézte, hogy az írónőt évek óta Nobel-várományosként jegyzik. "Triplán hátrányos helyzetből indult, hiszen nő, kanadai, ráadásul novellista" - fogalmazott a szerkesztő, felidézve, hogy az alkotó a Mennyi boldogság! című kötete megjelenése után azt nyilatkozta, ez volt az utolsó könyve. "Most 82 éves és rákbetegséggel is küzd, ezért abba akarta hagyni az írást. De írt utána is" - fogalmazott Tönkő Vera.
Az írónő legutóbbi könyve Dear Life címmel 2012-ben látott napvilágot. A kötetet - ahogy egy kivételével a korábbiakat is - Mesterházi Mónika ülteti át magyarra. Az első kanadai díjátadóján azt mondták róla, hogy ő egy háziasszony, aki mellékesen novellákat is ír. Ma már Joyce-hoz és Csehovhoz hasonlítják műveit. Alice Munrot az irodalmi életben az angol nyelvterület legjobb novellistájaként jegyzik. "Updike a halála előtt méltó utódjának nevezte az írónőt" - emlékeztetett a szerkesztő. Tönkő Vera az írónő fő témái között említette a családot, az élet apró-cseprő dolgait, a szerelmeket, a kudarcokat, a titkokat, a kisebb-nagyobb hazugságokat. Ezekről lehetne akár több száz oldalas regényeket is írni, ahogy az egyik fő méltatója, Jonathan Franzen író meg is teszi - mutatott rá a szerkesztő, aki szerint Munro valamennyi korosztályhoz szól, minden életkorban a novellák más-más vetületei tűnnek fontosnak. "A nőiséget tematizálja, de a legkevésbé sem feminista vagy harcos típus" - hangsúlyozta Tönkő Vera.
Alice Munro szerinte rendkívül okosan ír, szép és kristálytiszta mondatokban, választékos stílusban fogalmaz. "Ízig-vérig kanadai író, csak egy könyvében, a Mennyi boldogság! címűben ruccant ki az országból Oroszországba, Európába" - tette hozzá. Műveinek helyszíne a kanadai vidék, Ontario tartomány, a fenyőerdőktől övezett kanadai kisvárosok. "Fontos számára a környezetvédelem, odafigyel például arra is, hogy milyen papírra nyomják a könyveit" - mutatott rá a szerkesztő.
*
"Nagyon örülök, tudom, hogy évek óta esélyesnek tartották" - mondta Mesterházi Mónika, Alice Munro magyar fordítója. Felidézte, hogy a 2000-es évek közepén keresték meg Munro egy novelláskötetével. "Azelőtt csak a nevét ismertem" - árulta el Mesterházi Mónika. "Sűrű mondatokat ír, minden fontos, a megfigyelés sokszor a narrátor tudatán keresztül ér el az olvasóhoz. Gyakran egy-egy esetlegesnek tűnő helyzetből indulnak el a történetek, a kései novellákban gyakori a több évtizedes feedback is. A legjobb novelláinak különös katarzisa van" - méltatta a kanadai író munkáit a fordító. Megjegyezte, hogy Munro a hétköznapi pillanatokat ragadja meg írásaiban. "Hogy mi válik a hétköznapi élet kitüntetett pillanatává, azt épp az írói döntés határozza meg. Egy novellában, ahol nincs hely magyarázkodásra, az esetleges pillanatban is benne lehet az egész személyiség, a jó és rossz döntéseivel, sorsával" - hangsúlyozta.
A női élet, döntések, lehetőségek, felelősség vagy felelőtlenség, megöregedett hippik, anya-lány kapcsolat, házasság, gyász, öregség - sorolta Alice Munro kedvelt témáit, hozzátéve, hogy nem ez határozza meg az írónő írásművészetét. "Ezek csak a témák. A döntő a megírás" - mutatott rá.
Arra a kérdésre, hogy milyen Munro szövegeit fordítani, Mesterházi Mónika elmondta, hogy nem könnyű feladat, de igen élvezetes. "Ritkán ír párbeszédet, gyakoriak a leírások, a fordítónak épp fordítva lenne könnyű. Mégis érezni, hogy minden a helyén van. Legnehezebb az Egy jóravaló nő szerelme című kötet címadó novellájának tudatfolyamos fejezete volt, ugyanakkor talán azt élveztem a legjobban" - idézte fel a munkát, hozzátéve, hogy nem mindegyik Munro-kötet fűződik a nevéhez, a Szeret, nem szeret... című, kilenc történetet tartalmazó könyvet Borbás Mária fordította.
Mesterházi Mónika az életműből kiemelte az Asszonyok, lányok élete című kötetet, amelyet "lazán fűzött novellák soraként" jellemzett. Hozzátette, ezt a könyvet gyakran "az írónő fiatalkori önarcképeként" is emlegetik Joyce nyomán. "A magyarul megjelent kötetekből legszívesebben az Egy jóravaló nő szerelmét emelném ki, vagy a Csend, vétkek, szenvedély-t" - tette hozzá.
(MTI,wikipédia,anapkelet.hu)