Bezárta kapuit pénteken a 41. Tokaji Írótábor; a költők, irodalmárok és írók részvételével megtartott idei tanácskozás folytatása volt a tavaly megkezdett tematikának, 2014-ben pedig a tervek szerint lezárják az 1945-től a rendszerváltásig tartó időszak megvitatását. A Tokaji Írótábort 1972 óta rendezik meg nyaranta Tokajban, 1989 előtt a kritikus értelmiségi gondolkodás egyik fontos, a regionális kereteken is túlmutató intézménye volt. Ellenzékisége miatt 1987-ben elmaradt a rendezvény, az írótábor 1990-től egyesületként működik.
"Négy évtized után azt remélem, hogy az írótábor megtalálja helyét és szerepét a 21. században is, korszerűsíteni tudja szervezeti, illetve működési keretét és az irodalmi élet egyik meghatározó fóruma és összetartó közössége marad" - mondta el Sáray László, az írótábor kuratóriumának titkára a konferencia ünnepélyes megnyitójának csaknem két évtizede helyet adó Rákóczi-pincében.
Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke, a tábor kuratóriumi tagja beszédében elmondta: az írótábor közössége tavaly az 1945-65 közötti időszak után most az azt követő évtizedek, 1965 és 1990 közötti történéseit vizsgálja.
Az idei tanácskozás keretében a tábor közössége a magyar irodalom 1965 és 1990 közötti időszakát, a hallgatás és elhallgattatás éveit vitatta meg. "A számvetés éveit éljük, nem mindenki vág hozzá jó képet. Pedig ha nem beszéljük ki, nem valljuk meg az elmúlt fél évszázad közös terheit, mérgező tabutémáit, elmaszatoljuk a jövőnket is" - fogalmazott az Írószövetség elnöke a mintegy kétszáz tagú szakmai közönség előtt. Hozzátette: ha nem is "a 80-as évek idillinek tűnő, de valójában vihar előtti békéjében gyerekeskedő" nemzedéknek van erkölcsi alapja számon kérni bármit is, de a kötelessége és feladata annál nagyobb, hiszen kommunikációs és kulturális hidat kell vernie két korszak között.
Az írótáborban olyan kérdésekre keresték a résztvevők a választ, miképp alakult az 1956-ban szabadult alkotók és az 1956-os emigráció pályája, hogyan történt az elhallgattatott nagy művészek és gondolkodók, például Hamvas Béla, Füst Milán, Kassák Lajos, Kodolányi János, Weöres Sándor, az Újhold alkotóinak visszaszivárogtatása az irodalmi közéletbe. Szóba kerül majd az is, milyen módon vívták szellemi védharcukat a folyóiratok és az írói közösségek, hogyan alakult a magyar neoavantgárd helyzete a határon innen és túl.
Az idei tanácskozás keretében a tábor közössége a 150 éve született Gárdonyi Gázára és a 100 éve született Weöres Sándorra is emlékezett, utóbbi tiszteletére színházi estet rendeztek a tokaji Paulay Ede Színházban. Az esten Csikos Sándor, Helyey László, Juhász Róza, Ráckevei Anna, Oberfrank Pál működött közre, Krumm Enikő énekelt, Holics László zongorázott. A Tokaji Írótábor és a Zempléni Fesztivál közös rendezvényének házigazdája Mezey Katalin volt. A Gárdonyi-évhez kapcsolódva egy kisebb kamara-kiállítást is megtekintettek a tábor résztvevői, amelyen kéziratok és relikviák lesznek láthatóak az egri Vármúzeum jóvoltából - tette hozzá Szentmártoni János.
A tavaly elkezdett tematika a jövő évi táborban ér véget, amelynek munkacíme jelenleg: A rendszerváltás és szellemi előkészületei.
(MTI)